Mi kell egy trénertalálkozóhoz? Elsősorban egy meghívó, aztán a helyszín kiválasztása, programtervezés, mely bármikor módosítható, és küldöttség a vendégek érkezésére, illetve a végén hálájuk fogadására. A gyergyói és csíki kinesztetika-trénerek csapatépítő szakmai találkozója akár recept, ötletadó is lehet más térségben élőknek, mert akik kipróbálták, igazolhatják: érdemes volt két napot együtt tölteni.

Július 12–13-án a gyergyóremetei Bécsi csűr szolgált helyszínül, a Balázs-Bécsi házaspár vendégszeretetéből és egyszerűen nagyszerű eledeleiből juttatott a gyerekekkel együtt tizenkét fős társaságnak. Nem viccként szerepelt a meghívóban a komfortzóna-tágítás, hiszen a szállás a rendezvénycsűr fapadlóján, egy térben lett biztosítva, a Csíki Cristina és Balázs Katalin által tervezett program pedig ugyancsak rugalmasságot követelt szervezőktől, résztvevőktől egyaránt. Mindenki állta a sarat megfelelő komolysággal, lazasággal és nagyfokú nyitottsággal.

Frissen vizsgázott trénerek és nagytapasztalatú társaik egy csapattá verbuválódva számoltak be arról, éppen milyen témában mélyültek el az utóbbi időben. Volt, akit forgófájdalma késztetett kutakodásra, volt, aki a mezítlábas, vagy éppen lábujjhelyen járást, illetve kerékpározást elemezte, volt, aki a súlyleterhelés és egyensúly módozatait kereste a betegápolásban, volt, aki spiralitást akart belevinni a cipekedésbe, és volt, aki annak szeretett volna utánajárni, hogy a frissen kapott kisbuszba hogyan lehet beültetni a mozgáskorlátozottsággal élő klienseket.

Kártyahúzással derült ki, hogy ki kivel lesz párban, és a csapatok eldönthették, milyen fogalomszempontot tartanak szem előtt a lehetőségek kutatása közben. Ehhez adott volt a kisbusz, kerekesszék, járókeret, mankó és a kísérletező kedv is. Nem megoldásokat kerestek a trénerpárosok, hanem a tanulási spirált használva, lehetőségek után kutattak, ráhangolódva a további közös munkára.

Még vacsorát sem kapott a társaság, amikor kiderült, másnapra egy-egy fogalomról kell bemutatót tartaniuk. Nehezítő körülménynek számított, hogy sorshúzással derült ki, kinek melyik téma jut, feltétel volt, hogy az előadásban a fogalom neve nem hangozhat el, illetve hogy a pódiumra lépés előtt öt perccel tudják majd meg, milyen hallgatóságnak prezentálnak.
A kihívás senkinek sem vette el az étvágyát, ahogy fogyott a szilágysági recept alapján készült túrós rakott krumpli, úgy került elő egyre több történet munkáról és magánéletből, melyeket jólesett társaságban átkeretezni, könnyezésig kikacagni. Aztán a csontokra terhelést, vízszintes helyváltoztatást, izomfeszültség-változást próbálhatta ki a társaság a deszkapadlós szálláshelyen.

Reggeli közös mozgás és étkezés után előkerült a kelléktár: a fogalomismertető előadás résztvevői szerepeik szerint beöltöztek, és aktívan hozzájárultak, hogy az előadó „hálás közönségnek” tarthassa meg a bemutatót. Így olyan interaktív előadások születtek, mint kölcsönhatási formák ismertetése állatorvosoknak, tér, idő, erőfeszítés óvodásoknak, érzékszervek kaszkadőröknek, mozgáslehetőségek elfoglalt üzletembereknek, tömegek és köztes terek lámpagyújtogatóknak, irányultság a rendőröknek, környezet a teljesítménysportolóknak, helyváltoztatás hallássérült időseknek, húzás-nyomás az építőmérnököknek, illetve emberi funkciók moziban játszó zongoristáknak.

Kihívás és kacagás – e két fő jellemzője volt a délelőttnek, kiötölője, Csiki Cristina pedig meggyőződéssel állította, aki egy ilyen extrém helyzetben talpon marad, nem kell félnie attól, ha a hétköznapokban bemutatóra kérik fel, mert ott ő helyt fog állni.
Kincset ért a sok nevetés, és kincskeresés szerepelt a további programban is. Kúszó-mászó, bekötött szemű trénerek pásztázták Balázs-Bécsiék gyümölcsösét gyűjtve mindent, ami mozdítható a kukacos almától a plüssállatkáig, a cipőtől a csutakig, mindezt az első-hátsó fogalomszemüveggel. Leleményesség kellett hozzá, hová teszik a kincseket, ambíció, hogy még többet, még nagyobbakat gyűjtsenek, anélkül, hogy tudták volna, mi haszna lesz mindennek, és hogyan nehezíti meg sorsukat az a feladat, hogy mindent, amit gyűjtöttek egyszerre emeljék magasra, a fejük fölé. Hamar kiderült, vannak álkincsek, melyek könnyen teherré, botlasztóvá válhatnak, és vannak értékek, melyek örömet szereznek, melyekre csak rá kell nézni, s máris adott a derű.

Ilyen emlékkincs lett a trénertalálkozó is. Ezt már búcsúzáskor tudták a résztvevők, majd a fényképek megosztása újra visszahozta az együttlét hangulatát. Még egy ideig ebből táplálkoznak. Aztán, ha fogytán lesz a muníció, újra megkívánják egymás társaságát, előveszik a receptet, írnak egy meghívót…

Az ötlet a szerzők tulajdona. Bármiféle másolás, sokszorosítás jó szívvel ajánlott.
Balázs Katalin

Válogatott leányok-legények vettek részt a Csíksomlyón tartott trénerképzésen 2023 márciusa és 2024 áprilisa között. Szakmájuk szerint otthoni beteggondozók, idősotthoni munkatársak, korai fejlesztésben dolgozók, gyógytornászok, és olyanok is, akiknek nem feltétlenül a munkakörük indokolta, hogy kinesztetika-trénerré legyenek. Nem is az volt mindenkinek a legfőbb szándéka, hogy „tanulási környezetté” váljon, a bevezető és haladó képzés adta érdeklődést önmaga számára akarta kamatoztatni Márton András, Péter György és Pfemeter Mária gardírozásával. Volt banyapúpos, bütykös lábú, farokcsontfájtatós kerékpározó, vállfájtatós pincér, derékfájtatós kenyérdagasztó, teljesítményét hatványozni akaró úszó, és olyan is, aki „feltalálta” a szuszogást ötvenéves korára. Egy voltam közülük.

A vadidegen fogalom, a kinesztetika vonzott, és kényszerített az ismerethiány is. A Caritas kommunikációsaként kihívást jelentett mozgásfejlesztésről írni, botlasztottak olyan kifejezések, mint a súlyleterhelés, a belső-külső tér és idő, de még a húzás-nyomás is kifogott rajtam. Az végképp kihozott sodromból, amikor a trénerek interjúban azt mondták, nincsenek gyakorlatok, melyek receptként felírhatóak például az összes derékfájósnak.

A bevezetőképzésen azzal leptek meg, hogy indokolatlanul csikorgatom a fogaimat, akkor is, ha csak a nagylábujjammal rúgtam bele az ágy lábába, a haladón azzal, hogy háton fekve is lehet „szaladgálni”, a kreatívtanulás-képzés a térkihasználás lehetőségének megszámlálhatatlanságát és a nagyság relativitását hozta. Ha a témában születő írásaim nem is váltak tökéletessé, bár arról meggyőződhettem, hogy nem kell halmozni a szakkifejezéseket, nem attól lesz gazdagabb, s még kevésbé olvasmányosabb a riport.

A trénerképzés felé kacsintgattam, de csak ímmel-ámmal, amikor a Fogyatékkal élő felnőttek nappali foglalkoztatója megnyílt Gyergyószentmiklóson. Láttam a kerekesszékben érkező klienseket, és láttam a trénereket, akik csak egy-egy lépést terveznek, a centiknek örvendenek. Volt a kliensek között egy középkorú férfi, akiről orvosi leletek sorozata bizonyította: egy baleset folytán deréktól lefelé béna, felső testén is maradandó sérüléseket szenvedett. Marin legfőbb félelme az volt, hogyha egyszer leesik a földre, többet onnan nem tud felkelni, nincs az az erő, nincs az a segítség. És nem túlzás, amikor Cristina levitte a földre, két kézzel kapaszkodott a padlószőnyegbe, nehogy még lennebb essen. Különleges volt élettörténete, borzalmas a balesete, hiszen a fával megrakott, fék nélkül maradt autóból kellett kiugrania, és hatalmas az akaratereje, hogy porcikáiból minél többet tudjon újra használni. Filmeztük karácsonykor, aztán a feltámadás apropóján, és minden találkozásnál egy kicsit jobban megszerettem életigenlő humorát.

Mindenki nyitottságára szükség volt ahhoz, hogy a tevékenységeken én is ott lehessek, megérintsem, érzékeljem az izomfeszültségét, és nagy győztesen kijelentsem: én a Marin balesetkor begörbült kisujját ki fogom egyenesíteni. Én, az egyenesítő – így jelentkeztem be a trénerképzésre is, pontos céllal, bőséges tudat- és tapasztalatlansággal. A képzési alkalmak alatt sorban vetkőztem le magabiztosságaimat, a hosszú távú terveket, az „úgy történik, ahogy kigondoltam” hiedelmeimet. Miközben egyénileg és párban tapasztalgattam, egyszerre három fogalomszempontú szemüveget is feltettem, akárhányszor megéreztem, hogy megint minden összebolondult a fejemben, és használható tudásom nem maradt, hűségesen bejártam Marinhoz a foglalkozásokra. Feszegettem a kisujját, s ő sziszegett a fájdalomtól. Aztán, mert tanultam, izomfeszültség-csökkentésként a tartó-elmozdító szinteken mozgattam át a jobb kezét, s „feltaláltam”, hogy van egy másik keze is, ami viszonyítási alapként még mindig jobb, mint az enyéim. Szökdöstem, mint bolha a Marin testrészeinek átmozgatásán, amikor a feszültségháló fogalma kristályosabbá vált, adtam a házi feladatokat, s eszközt is, hogy a kezet, alkart, felkar izmait újra használatba állítsuk.

Hamar kiderült, a zárt rendszer fogalma sem butaság, a terveimre Marin teste nem azt a választ adja, mint amit én elképzelek. A sokszorosan zúzódott gerinc és bordák, a kerekesszékes életvitel szűk helyet szabott a tüdőnek, ráadásul el-elakadt a lélegzete, valahányszor a megszokott mozgásmintáin túlra csalogattam. Szusz megállt, izomzat befeszült, s engem a kudarc kerülgetett akármerre indultam volna. Ma már ön- és klienskínzásnak definiálnám a közös mozgással való próbálkozást ilyen körülmények között, mely pont addig tartott, míg észre nem vettem a levegő-visszatartás és izomfeszültség-növekedés összefüggéseit.

Hálás vagyok a trénerképzés személyre szabott házi feladatáért, a saját légzésem tanulmányozásáért, amelyből egy, majd még egy rend kísérletezéssel, tanulási spirálozással, fogalomszemüvegekkel jutottam el valami teljesen titokzatos területre, amely a gyaloglással, népdaldúdolással és fáradékonysággal van rejtélyes, a kinesztetika területén – a tudomány mai állása szerint – túlmutató összefüggésben.

Tovább kutattam aztán a légzőképzésen Paksi Andrással, bekérezkedtem más kliensek mozgásos alkalmára is, és Marinnal aszerint váltogattuk a légzéstechnikákat, hogy éppen milyen új információra, tapasztalatra tettem szert.

A téma része lett a mindennapjaimnak, s jó ideje bárkivel vagyok együtt, az első, amit figyelek, hogy szuszog-e rendesen… bármit is jelentsen a „rendes”. Marin kisujja köszöni szépen jól görbül továbbra is, de amióta nem ez a fő fókusz, megnőtt a mozgáshatára, nem jelent fájdalmat az érintése. Én pedig keresek tovább, mert hiszem, hogy egyszer megtalálom az összefüggéseket oly módon, hogy azt éljem, érezzem, és érthetően tovább is adhassam… hisz hajdan azért kezdtem kinesztetikát tanulni, hogy tudjak róla írni, beszélni.

Balázs Katalin

Az elmúlt évek során a legtöbbet hallott mondat a résztvevőktől: „Milyen kár, hogy nem a gyerekvállalás előtt vettem részt ezen a képzésen!”

Miért?
Minden tevékenységünk alapja a mozgás: mozgunk, miközben öltözünk, kertészkedünk, sétálunk, zuhanyozunk, háztartási munkákat végzünk, ellátjuk a kisbabánkat, vagy éppen játszunk a gyerekünkkel. Mégis csak akkor szentelünk figyelmet a mozgásnak, mikor valamilyen sérüléssel, elakadással szembesülünk.

Ez a képzés arra ad lehetőséget, hogy megismerkedjünk azokkal az alapelvekkel, amik segítenek a saját mozgásunk megfigyelésében és elemzésében, így jobban megérthetjük testünk és mozgásunk működését.

A képzés során olyan kérdésekkel foglalkozunk, melyek hatással vannak az egészségünkre, javítják az életminőségünket és megkönnyítik az együttműködésünket a kisbabánkkal, gyerekekkel. Szóba kerül többek között, hogy
• hogyan őrizhetjük meg a mozgékonyságunkat a várandósság alatt?
• mire figyeljünk a szülés utáni felépülési időszakban?
• hogyan érintsük, mozgassuk a kisbabánkat a mindennapi gondozási feladatok közben (pelenkázás, öltöztetés, fürdetés stb.)?
• hogyan tudunk segíteni a gyerekünknek megnyugodni?
• mi segíthet hasfájás esetén?
• hogyan tanulnak a gyerekek, hogyan segíthetjük őket a mozgásfejlődésükben?
• milyen szempontokra figyeljünk a kisbabánk, gyermekünk életterének, játszósarkának kialakításakor, ha szeretnénk a természetes mozgásfejlődését és kíváncsiságát támogatni?
• hogyan előzzük meg a sok emelgetésből, hajolgatásból adódó derékfájást, vagy más mozgásszervi panaszokat?

A kinesztetika mozgásérzékelést jelent. A képzés során ezt tudatosítjuk, finomítjuk, a saját mozgásunk megfigyelése és megtapasztalása által.
A csoportban való részvétel nyitott bárki számára, aki szeretne magára figyelni, megismerni a saját mozgását és megajándékozni magát 21 óra énidővel.
A képzésen való részvételt várandós kismamák esetén csak a második trimeszter végéig ajánljuk, vagy ameddig kényelmes a háton fekvő pozíció. Édesapákat, nagyszülőket, pedagógusokat is szívesen látunk.

Maximális csoportlétszám 12 fő.

A képzés háromnapos, a találkozók dátumai: 2024. április 6., 20. és május 4. (szombati napok), 10-17 óráig.

Trénerek: Csiszér-Szokol Mária és Pfemeter Mária

Helyszín: Csíksomlyó, Nagymező utca 138. szám, a Caritas nappali foglalkoztatójának termében.

A képzés díja 700 Ron.

Jelentkezni a 0741 258 180-as telefonszámon (hétköznap 9 és 18 óra között), a maria.pfemeter@kinaesthetics-net.ro emailcímen, vagy a Kinaesthetics Romania facebook profilján lehet.

Jelentkezési határidő április 4.

A képzés teljes időtartamán résztvevők Kinaesthetics a nevelésben bevezető képzés diplomát kapnak, amely a European Kinaesthetics Association által elismert, és feljogosít a haladó képzéseken való részvételre Európa - szerte.

*A hirdetéshez használt képet Csíki Rebeka készítette.

„Én holnaptól a beteget nem mozgatom, nem emelem, nem etetem” – jelentették ki többen, akik március 6–13. között a kinesztetika bevezető képzés záró alkalmán részt vettek. A Szent Erzsébet Idősek Otthona újabb képzésnek adott helyet, ahol húsz személy ismerkedett a kinesztetika-szemlélettel Csíki Cristina és Sebestyén Lázár tréner irányításával.

A vegyes csapat, melynek tagjai között voltak idősotthonban dolgozók, kórházi asszisztens, segédápolók és idősgondozok Új tapasztalatokat gyűjtöttek, melyeket a hétköznapjaikba, magánéletükbe és munkájukba egyaránt beépíthetnek.

A képzés során tisztázódott bennük, hogy úgy tudnak leginkább a rájuk bízott hasznára válni, ha vigyáznak önmaguk egészségére, és a beteget nem etetik, mozgatják, hanem támogatják, meghagyva nekik annak lehetőségét, hogy amire képesek, ők végezzék el. A megtapasztalásra épülő tanulás alkalmat adott arra is, hogy a beteg, idős bőrébe bújjanak, megérezzék a különbségeket, hogy milyen, amikor a gondozójuk nem veszi el tőlük a cselekvés lehetőségét.

A diplomaosztás előtt arról számoltak be, hogy a képzésen tanultak mentén hogyan módosítják eddigi életvitelüket. Ezekből a gondolatokból idézünk:

„Az idős ápolásakor az első feladatom, hogy önmagamra figyeljek, ne fejtsek ki nagyobb erőt, mint amire szükség van, ne betegítsem meg magamat a sok felesleges erőfeszítéssel.”

„A demens osztályon dolgozom segédápolóként. Én is magamra szeretnék jobban figyelni, a beteget pedig nem felültetni, felállítani, hanem segíteni neki a felülésben, felállásban.”

„Én mindig kifárasztottam magamat. Itt azt tanultam meg, lehet úgy is ápolni, hogy az kevesebb fáradsággal járjon, és nekem is, az idősnek is jobb legyen.”

„Húsz éve volt egy féloldali agyvérzésem. Kár, hogy ezzel a lehetőséggel csak most találkoztam, de legalább mostantól tudom, több lehetőség van az ápolásra szoruló emberben, mint amennyit az ápoló hisz, vagy ő magáról elképzel.”

„Akár a mezőgazdasági munkám során, akár ápolóként én nagyon-nagyon sokat emeltem, de amióta a kinesztetikát megismertem, nem fáj a hátam, a végtagjaim, sokkal jobb lett az életem.”

„Van két gyerekem, s mikor kicsik voltak, sokat kellett hozni-vinni, cipelni őket, éreztem, a hátammal nincs rendben valami. Már akkor kezdtem keresni a lehetőségeket, és ez a képzés még előrébb vitt ebben a kutatásban, hogy hogyan tudnék kevesebb fájdalommal dolgozni.”

„Svácban dolgozom, idősgondozóként. Korábban találkoztam olyan helyzettel, hogy az idős leesett a földre, és én megijedtem, hogy nem lesz elég erőm felemelni őt. Ha most történne meg ugyanaz, tudnám, hogyan segítsek neki.”

„Jelenleg a svájci gondozottam nem szorul rá, hogy mozgásában segítsem, de hamarosan megyek a Szent Lukács idősotthonba dolgozni, és tudom biztosan, amit itt tanultam, nagy segítségemre lesz a munkámban és a családomban is.”

„A képzés során megtapasztaltam, milyen teljesen kiszolgáltatott helyzetben lenni, milyen, amikor a másik emberre vagy utalva még evés-ivás során is. Azt szeretném, hogy mostantól jobb legyen annak az idősnek, akit én gondozok.”

„Beteggondozóként dolgoztam, és az idén nyáron történt egy elég súlyos baleset. A karomban inak, erek elvágódtak, sebész kellett összevarrja. Elkeseredtem, mert féltem, nem tudom tovább folytatni az ápolást. A képzésen megerősítést kaptam, hogy tudom kímélni a karomat, tovább végezni a munkám.”

„Most ismerkedem a saját testemmel, izmokkal, melyek létéről nem tudtam, ismerkedem azzal, hogy milyen ápoltnak lenni, és próbálok ezt követően teljesen másként ápolni, mint eddig. Megtapasztaltam, milyen, amikor felvesznek, amikor megitatnak, és milyen, amikor benyúlnak a hónom alá, s megemelnek… remélem, sokkal jobb ápoló leszek, mint ezelőtt. De ez még csak az első osztály.”

Az első osztály, a bevezető képzés végén mindenki kapott oklevelet. Közülük többen fontolgatják, hogy beiratkoznak a „második osztályba”, haladó képzésre is jelentkeznek.

Balázs Katalin

2024. március 13-án tartotta éves közgyűlését a Kinaesthetics Romania Egyesület, amelynek keretében bemutatásra és kiértékelésre kerültek az elmúlt év eseményei is.

A 2023-as év is programokban, képzésekben gazdag volt. Két 1-es fokú trénerképzés futott párhuzamosan: egy ápolási tematikájú csoport, amelyen a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon munkatársai vettek részt, és egy vegyes szakmai kontextusú csoport Csíkszeredában, ahol korai fejlesztéssel, ápolással, kommunikációval, kertterápiával foglalkozó szakemberek képződtek.

A trénerképzések mellett bevezető és haladó képzéseket is szerveztünk, amelyen összesen 206 résztvevő ismerkedhetett meg a mozgásérzékelés alapjaival, és fejleszthette tudatosan a mozgáskompetenciáját. A résztvevők megtapasztalhatták, hogy mivel minden mindennapi élettevékenység és munkafolyamat alapja a mozgás, ezért a saját mozgásmintáik megismerése és bővítése nagyban hozzájárulhat az egészségvédelemhez, legyen szó ápolási munkáról, gyermekgondozásról vagy épp irodai munkáról. Egyesületünk kiemelten fontosnak tartja, hogy a segítő szakmákban dolgozó szakemberek a munkájuk során fokozottan odafigyeljenek arra, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások az ellátottakat az önálló életvitelben támogassák meg, és személyre szabott segítséget nyújthassanak nekik – ehhez is szempontokat kaphattak a képzéseink során.

Az érdeklődők számára bemutató alkalmakat is szerveztünk, ahol megismertettük a kinesztetikában rejlő lehetőségeket és a szemléletmód alapjait a szélesebb közönséggel: gyergyószentmiklósi óvónők, sepsiszentgyörgyi egészségügyis diákok,
târgoviștei ápolók és egy közösségépítő tábor résztvevői is belekóstolhattak a mozgásérzékelés művészetébe, tudományába.

A Kinaesthetics Romania Egyesület programjainak megvalósításához a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatása is jelentős mértékben hozzájárult, amit ezúton is köszönünk.

Támogatási összeg: 700.000 Forint
Pályázat időtartama: 2023.01.01 – 2024.08.31
Pályázati azonosító: GNP-KP-1-2023/1-000120

Újabb kinesztetika-képzés ért véget a Szent Erzsébet idősek otthonában. Márton András Caritas-igazgató és András Ildikó ápolási vezető ezúttal trénerként segítette az ápolókat, szakápolókat és gyógytornászt, hogy a haladó képzésen tapasztalatot szerezzenek, mellyel mások életminőségén is javíthatnak. Az idősek otthonában a szakmai gyakorlatra is adott a lehetőség, így nagy lépésekkel közelednek a hosszú távú cél felé. Dr. Kiss Gabriella, az otthon szakmai igazgatója válaszolt kérdéseinkre.

Kinesztetika-képzések követik egymást az idősek otthonában. A kezdeményezés egy hosszú távú célt szolgál. Mi is ez pontosan?

Célunk, hogy az öregedési folyamatokban ne az akadályozottságot élje meg az idős személy, hanem a mozgásképessége fenntartásának lehetőségét. Nagyon sokat jelent az ápoló személyzet hozzáállása, a képzéseken való részvétel, a saját mozgás fejlődése, amely nem csak az idősek életminőségének javulását eredményezi, hanem saját magunk egészségvédelmét is. A jó gyakorlatok meghonosítása életmód- és mentalitásváltást is fog hozni. Ezért nagyon fontosnak tartom a csapatmunkát, együttgondolkodást, a támogató hozzáállást részünkről.

Óriási előnynek látom, hogy a tanulók direkt betegekkel dolgozva tudnak fejlődni. Mit szóltak ehhez az idős emberek?

Az idős emberek, akikkel még külön is dolgoztak a kinesztetika haladó képzésben fejlődő munkatársak, és az otthonban tevékenykedő trénerek, nagyon örültek a sikerélménynek. Például a 85 éves Mária néni esetében voltak időszakok, amikor többet feküdt az ágyban, nagyon gyengének érezte magát. A gondos ápolás, a mozgásfejlesztés erősítette az önbizalmát, a mozgáslehetőségeinek a felfedezését. Rugalmasabb lett, mert a mozgása során több rég elfeledett utat, helyzetet kipróbál, amelyek segítségével a megfogyatkozott erejével is képes újra felállni a földről, így újra le mer ülni a földre, ugyanúgy, mint gyermekkorában. Már megtanulta, mivel rendszeresen jár keddenként a mozgásműhelybe. Egy olyan idős nőről beszélünk, aki elmondja magáról, hogy „Én nem a mai világ szülöttje vagyok, hanem a régi világé, amikor még nem volt megszokott az a nagy nyitottság, ami most van, hogy fekszünk le a földre és tornászunk csak úgy… Ilyent csak az iskolában csináltunk, de tudja, azt nézem, hogy a többi is ezt csinálja, hát akkor én miért nem csinálhatnám? Nem hiszem, el, hogy ilyen jól mozgok… na nézze meg, hogy milyen hajlékony vagyok, és erősek a csontjaim, azért is meg tudom csinálni!” Ilyen és ehhez hasonló sikerélmények vannak, amikor az idős nő feláll a tolókocsiból, előkerül a régen letett járókeret, és megtámogatva újra életerőre lel, elősorban saját magában, de mindezt egy segítővel közösen tapasztalja meg. Ettől a támaszt nyújtó ápoló, kinesztetika-tréner, gyógytornász azt érzi, hogy igen, van több lehetőség. Csak legyünk nyitottak a támasz nyújtásra, ott és annál az idősnél, akit motiválni tudunk, aki nem az akadályozottságára figyel, hanem hisz abban, hogy az életében egy nap sem mindegy, hogyan telik el.

Hányan diplomáztak most le, és mi a következő terv?

Kilenc személy végezte most el a haladó kinesztetika-képzést. Utána a tréner 1-es képzés jön, de addig is a mindennapi munkába a saját életminőségük fejlesztésére, és az idősek mozgáslehetőségeinek megtámogatására helyezzük a hangsúlyt.

Balázs Katalin

A Fogyatékkal Élőket Támogató Programban és Biztos Kezdet Házban dolgozó Caritas-munkatársak számára tartott kinesztetika bevezető képzést Kassay Noémi és Péter Beáta Katalin. Október 20-21-én és november 10-11-én került sor Székelyudvarhelyen az igény szülte alkalmakra. A fejlesztő-támogató tevékenységet folytató kollégák munkájuk során elakadásokkal, nehézségekkel találkoztak, a felmerülő kérdések pedig nyitottá tették őket arra, hogy a kinesztetika-szemléletmódot behatóbban megismerjék. Az elakadásban rejlő lehetőségek – ez volt a vezérfonal, és a résztvevők a kinesztetika szempontrendszerével ismerkedtek tapasztalati úton.
A munka eredményességére a visszajelzésekből lehet következtetni. „A mindennapi munkám központi része a kognitív fejlesztés, amely elsősorban a mozgás révén valósulhat meg. A képzés során sikerült megtapasztalni azt, hogy a megfelelő testhelyzet, a mozgástevékenységbe bevezetett apró változtatás mekkora hatással lehet például a figyelemre, a gyermekkel való kapcsolódásra“ – fogalmazott Majos Bea pszichológus. Demter Szidónia pszichológusnak mind szakmai, mind magánéletében változást hozott a képzés: „Hasznosnak tartom a képzést. Ennek köszönhetően tudatosan figyelek magamra és a fejlesztési folyamatra, a gyerek reakcióira. A mindennapi tevékenységem során is figyelek arra, hogyan mozgok, hogyan fekszem le. Azóta kevesebbet ment ki a bokám. Segítek a páromnak is a hátfájás enyhítésében, a gerinctartó izmok lazításában. A visszajelzések sorát gazdagítja Péter Beáta Katalin tréner megtapasztalása is, aki elmondta, a kollégák nyitottak voltak, és sikerült néhány szempont alapján befele irányítani a résztvevők figyelmét, és tapasztalati úton saját felismerésekre segíteni őket. „A közvetlen környezetben dolgozó kollégák munkájára nagyobb rálátásom van, így kijelenthetem, hogy a képzés során szerzett tudás alapján elemeznek, és próbálnak tanulási környezetet teremteni a kliensek számára. Számomra ez az érdemleges visszajelzés.”

A kollégák képzése ezzel nem ért véget. A trénerek elmondták, az alapképzés után a közvetlen munkatársakkal kinesztetika-szemléletű műhelymunkákat, esetmegbeszéléseket terveznek, továbbá kilátásban van újabb bevezető képzések szervezése is, mivel hasznos lenne, hogy minél több kisgyerekekkel dolgozó kolléga megismerkedjen ezen szemlélettel.
Balázs Katalin

Új kezdeményezéssel indult az új év a Szent Erzsébet Idősek Otthonában: minden kedden mozgáskompetencia-fejlesztő szakmai műhely szerepel a programban.
„A keddi fejlesztésekkel az a cél, hogy az idős a másfél órát ne a tolókocsiban töltse, hanem az ő saját mozgását fejlessze a mi támogatásunkkal. Erre látok nyitottságot” – ismertette a változást dr. Kiss Gabriella szakmai igazgató arról szólva, hogy az idősotthon klubhelyiségében változott a keddi tevékenység, a kézműveskedés, alkotás helyett a mozgás kapott főszerepet.
„Kinesztetika-trénerként mi úgy gondolkodunk, hogy jó a festés, rajzolás, kézimunkázás, mert közben fejlődik a finommotorika, működnek a kognitív funkciók, de ez idő alatt megtámogathatjuk abban is, hogy mindazon mozgást, amire képes, végezhesse, fejleszthesse, kiszálljon a kerekesszékből. Ha a mozgáskészségek életben maradnak, fejlődnek, az az önálló életvitelt támogatja, nem a kiszolgáltatottságot, a ránk utaltságot. A keddi program abban is segít, hogy lassú lépésekkel megismerik, megszokják, megszeretik az idősek, hogy lehet újra sokféle mozgásban részt venni, akár visszamenni gyerekkorba, földön mászkálni.”
A Szent Erzsébet Idősek Otthonában dolgozók hetven százalékának vannak ismeretei a kinesztetikáról, mozgáskompetencia-fejlesztésről. Közülük tizenhárman trénerek, egy csapat éppen most vesz részt haladó képzésen. A szolgálatban lévő trénerek és a bevezető-haladó képzést végzettek alkotnak közös csapatot az ellátottakkal, a mozgásműhelyben az ő támogatásukkal keresik az idősek a több, a sokszínűbb mozgás lehetőségét.
„Nem lehet ezt egy időben sok emberrel végezni, de vannak személyek, akiknél már értünk el eredményeket úgy, hogy hozzátettük a mi tudásunkat és az idős akaratát. Jó érzés volt látni, hogy azok a személyek, akikről azt hihetnénk, hogy ők már nem képesek valamilyen mozgásra, bebizonyították, hogy tévedünk. El nem hisszük, mennyi képesség van még bennük, a kérdés csak az, hogy tudjuk-e őket motiválni. Ha azt mondjuk, itt vagyunk, támogatjuk, tessék megpróbálni, akkor hajlandók, akarnak kapcsolódni. Ha nem a mozgásukat fejlesztjük, az ápolással le is tudjuk építeni, még inkább kiszolgáltatottá tesszük őket” – vallja Kiss Gabriella. Ő abban hisz, hogy senki nincs, aki ne tudna fejlődni, mindig lehet valamit tenni.

„Aki csak a kerekesszékben ül, korlátozott a mozgáslehetősége. Pedig lehet, hogy többre képes. A szakmai műhely erre ad lehetőséget. Leterítjük a szőnyegeket, és kihasználjuk a mozgáslehetőségeket, miközben elhitetjük az időssel: sokkal több mindenre képes, mint sejtené, az idős kor nem egyenlő a leépüléssel, meg lehet egészségesen is öregedni. Minőségfejlesztés szempontjából ez egy nagy előrelépés, mert tud a mi otthonunk egy olyan jó gyakorlatot bemutató otthonná válni, ami példaértékű lesz. Az intézményünk arculatának is fontos ez, mert az idős, aki ide jön nem leépülni érkezik. A semmittevés, az, hogy mindennel ki vagyok szolgálva, mosnak rám, passzivitást hozhat, elveszítheti érdeklődését és célját, de ha azt mondjuk, hogy kis célokat akarunk elérni együtt, akkor motiválja az, hogy ő is képes lehet egyedül megfésülködni, egy pohár vizet meginni…”
A szakmai igazgató, aki kinesztetika-tréner is hisz abban, hogy jó eredményeket hoz az újítás. Egyről máris beszámolt: „Egyik lakónk, aki ágyban fekvő volt, a munkatársak segítségével, a közös fejlesztő munkával felkelt, elment az ablakig, elhúzta a függönyt, és kinézett. Nem nagy megvalósítás nekünk kinézni az ablakon, de egy olyan beteg, aki az ágyban kiszolgáltatottan csak feküdt, és várta, hogy valaki átemelje a tolókocsiban, annak nagy lépés elhúzni a függönyt, kinézni az ablakon.
Balázs Katalin

Több képzési lehetőséget is megteremtett alkalmazottai számára a Gyergyószentmiklósi Városi Kórház. Az egészségügyi intézmény orvosai a Gyulafehérvári Caritas által tartott 20 órás kommunikációs képzésben vettek részt, az ápolók, segédápolók pedig a kinesztetika alapjaival ismerkedhettek két csoportban. A képzési alkalmakat követően a két tréner, Csiki Cristina és Sebestyén Lázár beszámolt a kórház vezetőségének, illetve nyilvánosan is megosztották véleményüket.

„Nagyon megörvendtem, hogy a gyergyói kórház kinesztetika-képzésre küldi alkalmazottjait. Nálam is jobban örvendett az a csapat, amely fogyatékkal élőként vesz részt kinesztetika-szemléletű mozgásfejlesztésben a Gyulafehérvári Caritasnál. Nekik sok rossz tapasztalatuk volt számos kórházban, hogy az ápolók nem tudják, a beteget hogyan kell mozgatni, hogy abból ne származzon fájdalom, sérülés. És örvendtek az ápolók, segédápolók is, mert elmondták, tényleg szakad le a hátuk az emeléstől, a beteget mozgatni kell, kiültetni vécészékre, elvinni röntgenre, és nem mindig van segítség, akivel együtt lehet emelni. Azt remélték, ha a kórház nem is vásárol emelőszerkezeteket, ők megtanulják úgy mozgatni a betegeket, hogy ne rokkanjanak bele” – fogalmazott Csíki Cristina kinesztetika-tréner.
Két csoportban közel harminc főnővér, asszisztens, segédápoló és takarítószemélyzet együtt vett részt a 20 órás bevezető kinesztetika-képzésen.

„A képzés elején többször feltettük a kérdést Lázárral: azok a résztvevők, akik sok éve vannak a rendszerben, és beléjük égett a mozdulatsor, ahogy a beteget ide-oda helyezik, képesek lesznek-e új mozgásra váltani? A képzés elején azt is hallottuk a résztvevőktől, hogy csak a beteg a fontos hogy neki legyen jó, aztán fokozatosan történt meg a szemléletváltás, egyre hangosabb lett az a gondolat, hogy szabad számítson az ápoló is. Szabad magára figyeljen. Szabad olyan változatot keressen, melyben ő nem sérül.”
A trénerek elmondták, a résztvevők eszközöket találtak ahhoz, hogy merjenek megállni, érzékelni, mi zajlik a testükben, és olyan változatokat keresni a beteg mozgatásakor, mely az ő egészségüket sem károsítja.

Sokak számára szemléletváltás volt az is, hogy az ápoltnak a képességeit is számba vegyék, ne csak a betegségeit. A bénult betegnek valóban le van a jobb oldala bénulva, de a bal oldala ép és egészséges. A félig egészséges embert lehet önállóságra nevelni, szabad részt vennie a mozgásban, így az ápoló a kiszolgáló szerepből átléphetek a támogatóéba.

A 20 órás képzés lezártával a résztvevők elmondták, az új tapasztalatokat hogyan tudják munkájukban hasznosítani, a trénerek is számot vettek. Sebestyén Lázár így fogalmazott: „Számomra egyik legnagyobb hozadéka ennek a képzéssorozatnak az az öröm volt, hogy a kórház alkalmat ad a nehéz ápolói munkát végzőknek megtanulni ugyanazt a munkát kisebb erőfeszítéssel elvégezni olyan módon, hogy az ápolt betegek elégedettebbek és magasabb önállósággal távoznak, mint az eddig lehetséges lett volna. Az intézmény pedig, kevésbé kimerült, kevesebb betegnapot igénylő személyzettel láthatja el a Gyergyói-medencében a betegápolás nemes hivatását mindnyájunk javára.”

Csiki Cristina összegzésként elmondta: „Sokkal könnyebb lenne a kórházi lét, beleértve ebbe orvost, ápolót, beteget és hozzátartozót, ha kinesztetikában továbbképzett szakemberek lennének ott. Ennek hasznát már visszaigazolták más erdélyi kórházból is. A képzésre jelentkező egyik ápoló elmondta, azért szeretne kinesztetikáról többet tudni, mert a mellette dolgozó munkatárs olyan új módszerrel ápol, kinesztetikát emlegetve, amitől nem fárad ki annyira, nem folyik róla a víz, és rég nem kellett betegszabadságra mennie. És van visszajelzés arra is, hogy az illető kórház vezetősége munkatársak alkalmazásakor nagyobb esélyt ad annak a jelentkezőnek, akinek van kinesztetika képzettsége. Erre az útra léphet a gyergyói kórház is, hiszen a trénerek és vezetőség beszélgetésén elhangzott, további bevezető képzésekre és továbbképzésekre is van lehetőség.

Balázs Katalin

Egy óvónőtől indult a kezdeményezés. Csoportjában járó gyerek édesanyja lelkendezett, hogy számára milyen jó ez a kinesztetika. Elmondta, annyira megtetszett, hogy már eljutott a trénerképzésig, az is lehet, egyszer ő is oktatni fogja, mert erről a mozgásérzékelés tudományáról tudnia kell az időseket, betegeket gondozóknak, de legalább annyira azoknak is, akik napjaik nagy részét gyerekekkel töltik.

Ébredt a kíváncsiság, és lett alkalom is arra, hogy november 23-án a Pitypang óvodában gyergyói óvónők gyűljenek össze egy bemutatóra, a Kinesztetika-szemlélet ismertetésére. Kassay Noémi és Csiki Cristina tréner segített abban, hogy megtapasztalják, eggyel több érzékszervük van, mint ahányról mostanáig tudtak. Olyan „érzékelőrendszer”, amely többek között érzékeli az izomfeszültséget. Az érzékelés mellé ha észlelés is társul, akkor az ember képes ráirányítani a figyelmét, hogy testében hol és mekkora feszültséget hordoz. És mihelyt felismerte, hogy indokolatlanul nagy valahol a feszültség, képes azt leépíteni, lebontani. Mert ha nem építi le, akkor átveheti az, aki vele kapcsolatba kerül.

Párban megtapasztalhatták azt is a résztvevők, milyen, ha vezetik őket, akár olyan ritmusban, ami már kényelmetlen, vagy milyen az, amikor leültetik, anélkül, hogy ebben lenne együttműködés, egymásra hangolódás. Mert a gyermeket is le lehet ültetni, megcsináltatni vele valamit felnőttként, lehet kiszolgáltatott helyzetbe hozni, de lehet partneri az együttműködés, amikor abban támogatom a gyereket, hogy járjon, leüljön…

Felmerült a kérdés: hogyan viszonyulok a gyerekhez? Mi, felnőttek azt gondoljuk, én vagyok a felnőtt, aki tudom, mi a jó, de hol van az odafigyelés ráhangolódás, az együttműködés, az önállóságra nevelés?” – idézett fel az alkalomból Kassay Noémi.

A trénerek elmondták, szeretnék ezt a személetet gyerekekkel dolgozó szakemberekhez szélesebb körben eljuttatni, mert a kinesztetika az ápolásban már ismertséget szerzett, de legalább annyi haszna van a kinesztetikának a nevelésben is. Mert mindazt, amit megtanul a gyerek, a másik személlyel való interakcióból tanulja meg, és ezért nem mindegy annak a minősége.
„Én a régi rendszerből jövök. Engemet úgy neveltek, hogy ezt meg kell csinálni és pont. Nem kerestük a lehetőségeket. Nagymama volt, aki megkérdezte, mit ennél, de senki más nem. Az iskolában is megmondták, mit kell csinálni, végrehajtod, és az, hogy te belül szakadsz-e szét, nem számított. A kinesztetikában én annak lehetőségét látom, hogy létezik változatosság. Lehet így is, úgy is, és nem egy rossz, egy jó létezik. De amíg én nem élem meg a változatosságot, addig nincs, ahogy a gyermeknek sokféle alternatívát kínáljak” – fogalmazott Csiki Cristina, Kassay Noémi pedig felhívta a figyelmet: kiskorában a gyerek a változatosságra törekszik… amíg mi ki nem neveljük belőle.

Ízelítőt kaptak az óvónők, a sokféle lehetőség közül például arra, hogy tovább fejlesszék ismereteiket a mozgásérzékelés területén a minőségibb élet és példamutatás érdekében. További képzésekre, bemutatókra is lesz lehetőség, ha igény mutatkozik rá.

Balázs Katalin

Több, mint százan vettek részt egy vizsgán november 8-án a Szent Erzsébet Idősek Otthonában. A vizsgabiztosok mellett jelen volt az idősotthon minden alkalmazottja az igazgatótól a karbantartóig, a konyhai személyzetig, hogy lássa, hallja és megtapasztalja, milyen új tudásra tett szert tíz munkatársuk az utóbbi egy év során.

Kinaesthetics-tréner I-es fokozat – ezt írja az oklevélen, melynek átadását nyílt vizsga előzte meg. Márton András kettős minőségben, Caritas-igazgatóként és képzőként mondta el a jelenlévőknek: a tíz munkatárs új szakmát tanult, amely a saját és az ellátottak jóllétet célozza meg.

„Egy olyan, aránylag új, közel negyven éve fejlődő tudományágról van szó, amely az ember működését belső, tapasztalati perspektívából tanulmányozza. Nyugat-Európában ez már a minőségi standrard része kórházakban, ápolási otthonokban: Németországban biztosítópénztár fizeti a hozzátartozók képzését, Svájcban szakmaként van elfogadva. Társaitok tehát új szakmát tanultak.”

A gyakorlati megtapasztaltatás sem hiányzott a kinesztetika ismertetéséből, melynek egyik pontján az volt a feladat, hogy megérezzük a különbséget aközött, ha valaki felhúz a székről, vagy ha karját nyújtja, hogy belekapaszkodva saját erőnkből felállhassunk. A résztvevők állították, az a jobb, ha az ember, ha segítséggel is, de képes önállóan talpra állni. „Én a magam számára azt kívánom, ha öreg leszek, minél kevesebb segítségre szoruljak, minél több mindent tudjak én magam elvégezni. Mert akkor érzem biztonságban magamat, ha én irányítom azt a történést, amiben benne vagyok. Ez érvényes a mozgásunkra, de az életünk minden területére” – fogalmazott Márton András, bemutatva egy kompetencia-modellt, mely szerint akkor érzem jól magam a bőrömben, ha hatékony vagyok (mi az, amit egyedül el tudok végezni, amire képes vagyok), tudok kapcsolódni (eldönthetem kivel és mikor akarok együtt lenni), autonóm vagyok (ami velem történik, abba nekem beleszólásom van) és létem értelmes (vannak céljaim). „

Ezt a szemléletet tartja szem előtt a Caritas, úgy támogatva a ránk bízottakat, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert. Ha belegondolunk, az elöregedés egyre nagyobb mértékű, egyre többen szorulnak ápolásra. Nyugaton felvásárolnak mindenkit, aki ápolni akar és tud. Mi azt reméljük, ha a munkatársainknak kicsit több autonómiát és kompetenciát adunk, itthon maradnak, minőségibb életet élnek ők és ellátottjaink is.

A vizsgázók különböző hétköznapi helyzetek megtapasztalására és variálására adtak lehetőséget a kollégáiknak. Ki lehetett próbálni többek között, hogy mekkora a különbség, ha az ágyból való felkelésnél tudják vagy nem a karjukat használni, milyen, ha felhúzza valaki az ágyból és milyen, ha felsegíti. Egy másik csoportban székről segítettek felállni úgy, hogy közvetlenül a szék elé állt a segítő, nem hagyva teret társának a felálláshoz, illetve teret és önállóságot hagyva neki. A legnagyobb meglepetést a kétpontos gyakorlat hozta, mely egyik vizsgázó személyes történetén alapult. Egy polcról kellett valamit levennie, de nem érte fel. Egy rövid mozgástapasztalat után viszont „megnyúlt a karja”, már elérte a kívánt tárgyat. A résztvevők két színes papírpöttyöt kaptak. Az elsőt olyan magasra kellett felragasztaniuk egy oszlopra, ameddig csak felértek, majd a testrészeik átmozgatását követően megnőttek a testükben lévő mozgáslehetőségek, meglepődve látták: a második pöttyöt lényegesen magasabbra tudták felragasztani.

A vizsgán célzottan volt jelen az otthon minden alkalmazottja, ugyanis az intézmény célja az életminőség további javítása a kinesztetika-szemléletű ápolás segítségével, mellyel sorban minden alkalmazott megismerkedik. Dr. Kiss Gabriella, akit minőségért felelős igazgatónak neveztek ki a közelmúltban, elmondta, a trénercsapat több tagja a II-es fokozat elvégzését tűzte ki célul. Ők lesznek majd munkatársaik oktatói, hogy az otthonban a kinesztetika szemlélete szerint, módosított ápolási szabályzat alapján dolgozzanak tovább. Kiss Gabriella azt is elmondta, egy mentorcsapat tagjaként igyekszik segíteni, hogy a Caritas többi idősotthonában is azonos szemlélettel és hozzá szükséges tudással végezzék a munkát, támogassák a rájuk bízottak életminőségének javulását.

Balázs Katalin

Forrás: https://caritas-ab.ro/akkor-vagyok-jol-ha-sorsom-alakulasarol-en-donthetek/

Adott a helyzet: az ágyban fekvő beteg lecsúszott éjszaka a párnájáról, az ágy végénél találja reggel az ápoló összekucorodva. Vissza kellene kerüljön feje a párnára, háton feküdjön kinyújtott lábakkal. Mi a teendő? – ez volt az első feladat azon a képzésen, ahol a tananyagot nem az előadók diktálják le, hanem megtapasztalás szüli a felismerést: hogyan lehet a beteget önállóságra nevelni, és ebben hogyan segít az ápoló anélkül, hogy derék- és nyakfájóssá válna. Mert az ápolás nem egyenlő az emeléssel – ebben hisznek a mozgáskompetencia-fejlesztő trénerek, és ezt meg is osztották a képzés első napján, szeptember 14-én.

A Gyergyószentmiklósi Városi Kórház kezdeményezett együttműködést a Gyulafehérvári Caritassal, kérve az alkalmazottak számára olyan képzések megtartását, amelyek által minőségibb ellátást tudnak nyújtani a betegek számára. Ezek egyike a Kinesztetika-képzés, ápolók, segédápolók és takarítók részvételével, két csoportban.
A kórház különböző osztályairól érkezők sorban mondták el, miért vállalták az új ismeretszerzést:
„Szeretnék tanulni, hogy elkerüljem a sérüléseket. Sok idős emberrel dolgozom a ditrói kórházban.”
„Azért jöttem, hogy legyen könnyebb segíteni… és fáj egy ideje a derekam is, azt keresem, hogy tudnék kíméletesebb lenni magammal, másokkal.”
„A szülészet-nőgyógyászaton dolgozom, bent vagyunk a műtőben is császármetszéskor. Érdekel a Kinesztetika, bár még csak betűzni tudom a nevét.”
Van, aki még csak betűzni tudja a Kinesztetika nevét, másnak a mozgáskompetencia-fejlesztés már ismert fogalom:
„Személyi gondozó képzésen találkoztam a kinesztetikával, jó volt, de rég volt. Szeretném frissíteni a tudást, mert az intenzív osztályon kell a kinesztetika”.

Ők együtt, Csiki Cristina és Sebestyén Lázár irányításával tapasztalják meg, saját testükben, milyen lehetőségei vannak, hogy egészségüket megőrizve a rájuk bízottaknak jobb életminőséget kínáljanak, az önállóság lehetőségét támogatva.
A képzés 20 órát tart – négy alkalommal 5–5 órát –, ez a Kinesztetika bevezető része, melyet majd a haladó és tréneri képzés követhet. Aki ebben részt vesz, többé már nem mosdatja, eteti, forgatja a beteget, mintha egy tárgyat mozgatna, hanem segít neki a mosakodásban, evésben, mozgásban. Támogatja, hogy amit a beteg meg tud tenni, abban biztonságot, önállóságot leljen, és ami nehézség számára, abban úgy segítsen a kórházi alkalmazott, hogy saját egészségét megőrizze.

Balázs Katalin

Intézményvezető, betegápoló, egyetemi tanár, gazdasági szakember ül egy teremben, asztalok körül, vidáman – ez az első kép. A másodikon áll a tizenöt fős társaság, mindegyikük kezében oklevél, melyen csak a nevek különböznek. A két kép között háromnapos, igazi kreatív tanulás van Egészség a munkahelyen címmel.

Kinesztetika-szemlétet szerint ez volt az első képzés Romániában, amely a Kreatív tanulás témakörben konkrétan a munkahelyi egészségvédelmet célozta meg. A Gyulafehérvári Caritas épületében, a csíksomlyói Jakab Antal Házban, a Kinaesthetics Románia és a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (Kife) szervezésében Pfemeter Mária és Csíki Cristina trénerként fogadta a Magyarország különböző településeiről érkező csapattagokat. Számukra a két szervezet által pályázott Erasmus+ program tette lehetővé az új tudásszerzést és megtapasztalást.

Az augusztus 28–30-án tartott képzés bevezetőjéből kiderült, a kinesztetika, azaz mozgásérzékelés és ezáltal mozgásfejlesztés tudományához hozzátartoznak olyan szakmai területek, mint a kinesztetika az ápolásban, kinesztetika a nevelésben, illetve olyan, személyes fejlődést szolgáló kreatív tanulási lehetőségek, melyek az Egészség a munkahelyen, Életminőség idős korban nevet viselik. A munkahelyi egészségvédelem az ipari forradalom korára vezethető vissza, hiszen a gyárakban történő munkavégzés megkezdésétől kérdésként merült fel, hogyan lehet hosszú távon megtartani az alkalmazottak munkaképességét. Gazdasági érdek szülte a célt: csökkenteni a megbetegedések, a betegszabadságolások számát a produktivitás érdekében. A munkavédelem, azaz egészségvédelem azóta is egy központi kérdés, 2022-ben Romániában, ha a dolgozók betegszabadságolását összeadjuk, kiderül, egészségügyi okokból 109 669 évnyi napot voltak munkaképtelenek a munkavállalók.

A világhálón számos javaslattal találkozhat a kereső, hogyan lehet megelőzni a munkahelyi megbetegedéseket. Az általános javaslatok között szerepel, hogyan kell ülni az íróasztal mellett, a testrészek hány fokos szöget kell zárjanak egymáshoz képest, milyen jótékony hatásai vannak az asztalra helyezett levendulacsokornak stresszhelyzetben… A kinesztetika-képzésen nem ezt a listát bővítették az előadók, nem praktikákat, technikákat soroltak fel, hanem az egyéni megtapasztalások során módot teremtettek arra, hogy minden résztvevő egyéni igényei szerint rájöjjön: milyen választási lehetőségei vannak az egészségmegőrzésre a mindennapok kihívásai során. Mert a derék, a nyakfájdalom nem magától jön, tőlem függ egészségem megőrzése. Vegyük észre a lehetőségeket, és tudjunk élni velük! – hangzott el ismételten. A lehetőségek között pedig egyaránt szerepelt a munkahelyi környezet átalakítása, „testreszabása”, de a viszonyulás megváltoztatása is. Mert van, amikor a munkavégzést nem az asztallábak lefűrészelése könnyíti meg. És a legjobb pozíció is fárasztó lesz percek alatt, így a sokórás munkavégzés során sokszor kell megmozdulni is.

Gazdag volt a megtapasztalási paletta, amelyből olyan kérdésekre találtak választ, hogy hogyan működik az emberi test, hogyan tanulunk, és ez hogyan alakítja magatartásunkat. Mindenki rácsodálkozhatott, hogy az ismertnél eggyel több érzékszervvel rendelkezik, amelyik többek között abban segít, hogy behunyt szemmel is megérezze, testrészei egymáshoz képest hol helyezkednek el, hol van nagyobb feszültség az izmaiban. Kipróbálták a mozgást szűk térben, mezítláb fűben, kavicson, ingoványos talajon, a törzs fogalmát mellkasra, medencére bontották, és megtapasztalták azt is, milyen nehéz a mozgáskorlátozott helyváltoztatása. A társas megtapasztalásokból az együtt mozgás jelentett új kihívást és hozott sok nevetést, hogy aztán ismét visszatérjenek az íróasztalok mellé, és szemügyre vegyék: milyen lehetőségeik vannak a körülményeik jobbítására.

Jogos a kérdés: irodában dolgozók miért kell kavicsos talajon tapicskoljanak egy képzés során. A trénerek elmondták: a programot azért „fűszerezték” mindenféle tanulási helyzettel, mely a komfortzónán kívülre esett, hogy ha a szokatlan környezetben megtalálják a résztvevők az alkalmazkodási lehetőségeket, akkor az irodai szék, asztal mellett már nem kihívás élhetőbb életet élni.

A mozgásban gazdag három nap végén tartott beszámolókból nem maradt ki a felismerés: csökkent a nyak, derék, csípőfájdalmuk, és tudják, milyen módosításokat vezetnek be életükbe, milyen javaslatokat visznek munkatársaiknak. Ebből idézünk párat:

„Nem gondoltam volna, hogy úgy is fel lehet állni a földről, hogy közben nem jajgatok.”

„Olyan izmaim kerültek elő, melyek létezéséről eddig nem tudtam.”

„Mindennapjaimat, bármennyire is szeretem a munkámat, folyamatos feszültségben élem. Ezt kezelnem kell.”

„Arra jöttem rá, ha a munkahelyen van pisiszünet, cigiszünet, akkor kell legyen szünet arra is, hogy érzékeljem, mitől feszültem be, és lehetőséget találjak a csökkentésére.”

„Már rég tudom magamról, hogy mozogni kell. Ha van időm tíz percig nyomkodni a telefonom, van időm a mozgásra is. Ezt szeretném átadni környezetemnek is. Mert mi természeti emberek vagyunk.”

„Amikor idejöttem, és azt mondtam, gondolkodásformálást szeretnék tanulni, másokra gondoltam. Kiderült: magammal kell kezdenem.”

„A görcsösség jellemzőm. A feladat belevisz a merevségbe, s csak, ha végeztem, akkor veszem észre, hogy már fizikai fájdalmaim vannak. Ez nem magától van, tőlem származik.”

„Tudtam korábban is, hogy egészségesen szeretném végezni a munkámat. A célmeghatározással nincs bajom, a hogyan volt a kérdés. Most ehhez kaptam támpontokat.”

„Azt hittem, menő csaj vagyok, mert erőből bármit meg tudok csinálni. De minek megszakadni?”

„Az idősekkel való munkámban nem akarok szolgáltató lenni, aki etet, ültet, mozgat. Ha megengedik, próbálok segíteni nekik a mozgásukban.”

„Számos segédeszközt vásároltunk az otthonban, hogy könnyítsük az idősek mozgatását. Most az következik, hogy az ellátottakat is bevonjuk a mozgásba.”

„Nem kell rossznak nevezni a gyermeket, ha nem tud egy helyben maradni. Nincs rossz mozgás, mozgás van.”

„Közérzet- és életminőség-javítás ennek a neve.”

Az oktatókról is megosztották véleményüket: „amit szóban elmondtak, egyezett a gyakorlattal.” „Hiteles oktatók, szakmai tudás, jó hangulat” – így jellemezték a kreatív tanulási környezetet, melynek élményeit hazaviszik, és ígérték, hogy életükbe beépítik.

A képzés az Erasmus+ programban, a 2022-2-HU01-KA122-ADU-000097271 projekt keretein belül valósult meg.

Balázs Katalin

Magyarországi szociális intézményekben dolgozó tizenhat személy vett részt azon a csíksomlyói bevezető és haladó képzésen, melyről tudással, tapasztalattal és Kinaestetics-oklevéllel tértek haza június 17-én. A késztetést, hogy új ismereteket szerezzenek a mozgásfejlesztés terén, egy konferencia teremtette meg.
A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (KIFE) szervezésében, Erasmus-projekt keretében valósult meg Szentesen egy, az idősek fejlesztési lehetőségeiről tartott konferencia, amelyre Magyarország számos szociális intézményéből érkeztek résztvevők. A konferencia programjában szerepelt egy olyan ízelítő is, amely révén a kinesztetikába kóstolhattak bele a résztvevők a Gyulafehérvári Caritas jóvoltából. A magyarországi „kóstolók” kedvet is kaptak az új szemlélet jobb megismeréséhez. Ennek érdekében pályázott újra a KIFE, s az elnyert újabb Erasmus-támogatás most lehetővé tette a tanulást-tapasztalást.
A tavalyi lendület tehát kitartott, így idén képzésre utazhattak Erdélybe magyarországi, segítő szakmákban dolgozó emberek. Nem jutott hely mindenkinek, hiszen a projekt keretösszege meghatározta a létszámot, emiatt szükség volt egy előválogatásra. Ennek nyomán állt össze a tizenhat fős csapat, akik közül tizenketten most ismerkedtek meg a kinesztetika alapjaival, négyen pedig a már meglévő, egy korábbi alapképzésen megszerzett ismeretanyagot szerették volna új tudással gyarapítani. Ők tizenhatan azok, akik június 17-én fejezték be a kinesztetika-képzést Csíksomlyón, s új ismeretekkel és tapasztalatokkal indulhattak haza.
A bevezető képzésen Sebestyén Lázár, a haladón Pfemeter Mária segítette Csiki Cristina trénert, hogy együtt adják tovább azt a szemléletmódot, amelyben a Gyulafehérvári Caritas is hisz: az ápolásban a legfőbb cél a képességeket bővíteni, az önállóságot támogatni.
A KIFE és a Caritas közös szervezésében megvalósult képzés új kapukat nyitott. A magyarországi szociális intézményekben dolgozók rádöbbentek, munkájukban milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az ápoltak önállóbbá váljanak, az ápolók pedig egészségesebbek maradhassanak. Felismerték a korábbi gyakorlat és az új szemléletmód közötti különbségeket, többek között azt, hogy a mozgáskorlátozott, ágyhoz kötött beteg mozgatásának nem kell gerincsérv legyen az eredménye, mint ahogy a számítógépes munkának sem törvényszerű következménye a meggörnyedés.
Ottjártunkkor a képzésen részt vevők bemutatták, hogyan végezték eddig a munkájukat, és elmondták, a képzés végeztével mi az, amit változtatni fognak szakmai és magánéletükben.

„Én lettem a csapatunkból a kiválasztott. Erdélyben még sosem voltam, ezért is ajándék ez nekem. Úgy érzem, a mozgásérzékelés módszereiben szereztem stabilitást, ezt még gyakorolni kell, mert nagyon sokat tudok segíteni vele az időseknek. Ha bemegyek a szobába, egyéni beszélgetésre, és azt látom, le van csúszva az ágy végébe, tudok segíteni abban, hogy ő, kis erőfeszítéssel, újra a párnájára tehesse fejét. Nem én fogom mozgatni, ő mozog, így nem veszem el tőle a sikerélményt, jobb lesz a kedve is tőle. Ez fontos, mert én azt vallom, hogy akkor gondozunk jól, ha a gondozott megmaradt képességeit gyarapíthatjuk, és ezáltal az időst felemeljük.” (Szőcsné Sági Gabriella, Alsómocsolád, mentálhigiénés szakember)

„A segítő szolgálatban a házi gondozásban 900 munkatárssal dolgozunk együtt, nagy segítség lenne, ha ezt a szemléletmódot ők elsajátíthatnák. Ezért vagyok itt elsősorban, de nem csak értük, mert nekem is nagyon jó. Rendelkezem ápolói végzettséggel, van tapasztalatom is a betegmozgatásban, és látom a lényegi különbséget, hogy ténylegesen együtt tudjunk mozogni a beteggel, hogy ne okozzunk fájdalmat neki, ne terheljük meg se őt, se magunkat." (Fazekas Hajnalka, Gyula, szociális szolgáltatásban intézményvezető)

„Sok közös projektünk volt már a Kife-vel a közösségfejlesztéstől az ápoláson át mindenféle tudásmegosztási programban, mert én munkáltatóként azt tartom fontosnak, hogy mi az a szakmai tartalom, amit kollégáimnak ajánlani tudok. Igyekszem motiválni őket, hogy részt vegyenek képzéseken. Fontosnak tartom, hogy mi magunk is lépjünk a testtudatosság irányában, mert akkor tudjuk ezt képviselni a betegek és ránk bízottak felé. Én Erdélybe hazajáró vagyok, évente négy-öt alkalommal jövök, így külön köszönöm ezt a lehetőséget, és ajánlani tudom mindenki számára." (Puskásné Halál Ágnes, Szegvár, munkáltató, szociális munkás)

„Nekünk idős, demens ellátottjaink vannak, és ez a cél: mozgásukat segítsük, életüket könnyebbé tegyük, és erre ez egy fantasztikus lehetőség. Sok évvel ezelőtt végeztem én az alapképzést, most lett alkalmam folytatni a tanulást. Nem is értem, hogy miért nem terjedt el ez a lehetőség Magyarországon, mert nem csak az ellátott életminőségét javítjuk ezáltal, hanem a sajátunkat is. És a munkáltatónak nem mindegy, hogy tíz év múlva a gondozó hogyan tud odahajolni a beteghez, fáj-e már mindene, vagy akár húsz év múlva is ápolni tud egészségesen.” (Szatmári Nagyné Barna Edit, Szentes, gondozási központ szakmai vezetője)

„A szeretetszolgálat nappali ellátójában aktív idősek járnak be, így a betegápolásban tanultakat effektíve használni nem tudom, de a szemléletet szeretném otthon átadni. Látjuk, hogy az időseknek a mozgása, gondolkodása fejlesztésre szorul, és ebben mi segíthetünk. Kolléganőmmel azért is vagyunk itt, hogy nálunk, a házi segítségnyújtásban dolgozó munkatársaink ezt megtanulhassák." (Tóthné Csompilla Márta, Szeged, nappali ellátás intézményvezetője)

„Gondozónőként dolgozom házi segítségnyújtásban, tehát kijárok terepre, és amikor ezt a lehetőséget felajánlották, azt mondták, hogy a több mint negyven munkatárs közül rám gondoltak, és ez nagyon megtisztelő. Félve érkeztem, én nem is hallottam a kinesztetikáról, s mivel korban én vagyok a legidősebb, azon gondolkodtam, hogyan fogom én ezt hosszabb távon hasznosítani? Aztán megnyugtattak, hogy nem a korom a fontos, hanem hogy tudjak beszélni a munkatársaknak egy szemléletváltás lehetőségéről. Én is sokat fogok tudni ebből hasznosítani, mert a gondozottaim között van fekvő beteg, van demens, van egészségesebbnek tűnő, de más gondokkal-bajokkal küszködő ember is. Nagyon bízom benne, hogy több szegedi kolléganőt lehet még ebbe bevonni. Jó az, hogy több intézményvezető van itt, és az ismereteket tovább tudják adni, de ezt kint a betegágy mellett lehet leginkább hasznosítani. És igen, önmagára is kell gondoljon az ember, hogy hosszú távon, egészségesen meg tudjon felelni ennek a munkakörnek." (Dávid Ibolya, Szeged, ápoló)

„Idősek otthonában dolgozom, 110 ellátottunk van. Jelen pillanatban vezető ápoló vagyok, de remélem, visszakerülök a betegágy mellé, mert az az én közegem, ott érzem magam jól. De nem csak ott szeretném ezt hasznosítani, hanem a magam mozgásában is, mert úgy gondolom, ha ezzel a mozgásformával ezelőtt tíz évvel ismerkedek meg, akkor most nem fájna így a derekam. Azt látom a kollégáimon is, hogy bizonyos év után mindenkinek ugyanezek a problémái, a derék, a csípő, az összes nagyízületek kopnak, szakadnak… jó lenne, ha tudatosítanánk, mit csinálunk. Van dolgunk a testünkkel, és úgy tudunk ellátni mást, ha mi rendben vagyunk." (Csontos Katalin, Ruzsa, vezető ápoló)

„Szociális otthonból jöttem, szociális munkatárs vagyok, mentálhigiénés feladatokat látok el kollégáimmal. Mi nem elsősorban a szigorúan vett gondozási feladatokban veszünk részt, de amit mindenképpen haza tudok vinni, és a foglalkozásokba be tudok fűzni, az a szemlélet, hogy képesek vagyunk, hogy figyeljünk oda. Vannak tornagyakorlatok, ott nagyon sok mindent tudunk hasznosítani a testünk tudatosításához megtehetjük az apró lépéseket. Azért is nagyon fontos ez az idős korban, mert az öreggé válás krízis, a szociális otthonba érkezés egy újabb krízis, és még sok minden kibillentheti mentális egészségéből az idős embert, mert egy szociális ellátás bármennyire szakszerű, nem helyettesíti a családi életet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a mozgásképesség minél tovább megmaradjon. Ha a Maslow-piramisra gondolunk, akkor az alap kell egyszer meglegyen, és arra tudjuk tovább építeni a lelki dolgokat. Megpróbálom átadni a tudást, és remélem, hogy a szervezetünktől az ápolók is el tudnak jönni egy ilyen képzésre, mert ez egy lehetőség. De önzés is van az ittlétemben, nagy szükség van arra, hogy testtudatos legyek, a testalkatomból adódóan is. Viszont azt is tudom, ha saját életminőségemet emelem, akkor másoknak is többet tudok adni mind a munkahelyen, mind a magánéletben." (Bárkai-Mészáros Judit, Nagymágocs, szociális munkás)

„A közösségi és nappali pszichiátriai ellátásban vagyok gondozónő, korábban huszonhét évig voltam a házi gondozásban. Most világosodott meg, hogy amit annak idején tanultunk, az nem igazán volt jó. Huszonhét évig teljesen másként gondoztam az embereket, és tényleg nem mindegy, hogy nyúlunk ahhoz az idős emberhez, ezért nagyon szépen köszönöm, amit eddig kaptam."(Szatmári-Nagy Mária, Szentes, gondozónő)

„Fogyatékkal élők nappali klubjában dolgozom. A kinesztetikával a konferencián találkoztam először, és nagyon örvendtem, hogy ide kijöhetek, elsajátíthatom. A továbbiakban az ellátottainknak is megpróbálom megmutatni ezt a csodás szemléletet." (Kósa Nikoletta, Szentes, terápiás munkatárs)

„Idősek klubjában foglalkoztatósként dolgozom. Kollégámtól hallottam a kinesztetikáról, megtetszett, és látom, hogy ezt a szemléletet a munkám során is tudom hasznosítani. Mi a klubban minden munkát együtt végzünk, tehát én fürdetek is, részt veszek az idősek mozgatásában. De nem csak a munkámhoz jó ez. Otthon a családban van a nagynéni, akit én minden reggel kiültetek a kerekesszékbe, délben pedig, amikor visszamegyek, visszafektetem az ágyba. Most vettem észre, hogy amit itt tanultam, milyen hatalmas segítség lesz majd ott. Be szeretném vinni a családomba is, kíváncsi leszek, mit szólnak hozzá a fiúk."(Szabó Tiborné Marcsi, Szentes, szociális gondozó)

„Közösségi pszichiátriai gondozónőként dolgozom. Kollégáim, akik a konferencián voltak, úgy meséltek az új szemléletről, hogy felkeltették a figyelmemet. Örvendtem a képzés lehetőségének, mert nem csak magamnak teszek jót, hanem azoknak is, akikkel a házi gondozásban besegítőként találkozom." (Kérdő Klára, Szentes, gondozónő)

„Idősek otthonából érkeztem, amely egy 150 fős intézmény. Sajnos, az a tendencia, hogy egyre romlik a bekerülő idős emberek állapota, egyre több fekvőbeteggel van a mindennapokban dolgunk, ami az ápolókra, gondozókra egyre nagyobb terhet ró. Sokszor van, hogy betegség miatt kiesnek kollégák, és ezáltal még több a ránk háruló munka. Úgy gondolom, ezt a szemléletet a mindennapjainkban nagyon jól tudjuk majd használni, ahhoz viszont, hogy átütő legyen az ápolás szemléletváltása, többeknek kellene kollektíven oktatni, hogy mindenki részese lehessen ennek a tudásnak. Én most hazaviszem, elmondom, mit tanultam, de lehet, nem érek el nagy változást. Viszont én egy emberként tudom hasznosítani, és ha egy emberként egy embernek tudok segíteni, akkor már megérte, hogy itt lehettem." (Juhász Jánosné Mónika, Orosháza, ápoló)

„Alapszolgáltatási központtól érkeztem, ahol van nappali ellátás, házi segítségnyújtás, és én is voltam azon a konferencián. Addig nem is gondoltam rá, hogyan mozgunk, hogy tudatosságot vigyünk bele, mert a mozgás alapból jön, megtanultunk járni és járunk. Célom, hogy a felismeréseimet hazavigyem, a kollégáimnak minőségibb munkateret, az ellátottaknak minőségibb ellátást biztosíthassunk. Mert itt rájöttünk, ha a beteg embert megfogjuk és cipeljük, az nekünk sem jó, de nekik sem kellemes. Ráadásul azt mondjuk, hogy mennyire agresszív lett, pedig mi okoztunk neki olyan fájdalmat, ami ellen tiltakozik. Én arra gondolok, a gondozóknak kötelező oktatásba kellene bevinni a kinesztetikát, mert számukra elengedhetetlen fontosságú, hogy ennek a tudásnak a birtokába legyenek." (Balogné Varga Mária, Békés, intézményvezető)

„Lelkigondozói szolgálat koordinátoraként vagyok itt. Az első képzésen két éve voltam, két hétig lelkesedtem, utána polcra került a tananyag, de sokszor jutott eszembe, hogy a kinesztetikát jó lenne tudni alkalmazni. A gyakorlati alkalmazáshoz kevésnek tartottam a bevezető képzést, ezért jöttem haladóra. A munkámhoz nem tartozik betegmozgatás, ámde nővérek körében dolgozom kórházakban, ott meg látom, hogy milyen kihívások hárulnak az egészségügyi dolgozókra, és milyen jó lenne megőrizni a nővérkék testi jóllétét. Saját életemben is látom ennek a szemléletnek a létjogosultságát, idősödnek a szüleim, apu néha elesik, anyu küzd vele… Ha ott vagyok, lehet, tudok segíteni édesanyámnak, és nem kell a hat szomszédot hívja, hogy felállítsák az apukámat." (Máramarosi Mária, Szeged, koordinátor)

„A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesületnél dolgozom. Egyébként pedagógus végzettségem van, ezért azt hittem, hogy a kinesztetika a nevelésben téma állhat közelebb hozzám, de motivált az, hogy a szemléletet jobban megismerve a saját életemben tudjam alkalmazni, mert bizonyos testrészeim fájnak – annak ellenére, hogy rendszeresen mozgok, tehát valamiféle hiba lehet a mozgásmintáimban. Ugyanakkor motivált az is, hogy úgy szervezhetek a csapat számára képzési lehetőséget, hogy én is része vagyok, mert ezt sem szervezni, sem képviselni nem lehet kívülről. Ráadásul azt is látom, hogy a családomban lévő idősek egyre inkább kezdenek szegényedni a mozgásukban, s így még számukra is lehetek segítség. Még nem tudom, mi vár rám, de az az érzésem, ez a tudás még jól fog jönni... És hát egyszer én is öreg leszek, akkor pedig jól fog jönni…” (Szücs Márta Zita, KIFE, ügyvezető igazgató)

A tizenhat személy közül egy sem említette, mekkora erőfeszítés volt számára a tapasztalatszerzés kedvéért 600 kilométert utazni, egy hétre elszakadni a családtól, csak azt hajtogatták, hogy kollégáiknak is szükségük lenne mindannak a megismerésére, amit ők megtanulhattak. Azt sem hallgatták el, hogy ők is még többet akarnak a kinesztetikából: tanulnák, tapasztalnák és trénerként tovább is adnák a mozgásfejlesztés ezen lehetőségét.
Augusztusban ismét érkezik egy csapat a csíksomlyói Jakab Antal Házba, hogy e közös projekt részeként a Kinaesthetics - Egészség a munkahelyen témakörben gyűjtsenek új ismereteket.

A képzés az Erasmus+ program keretében valósul meg (2022-2-HU01-KA122-ADU-000097271)

Balázs Katalin

A sepsiszentgyörgyi Egészségügyi Technikum diákjai számára tartott kinesztetika-bemutatót Csiki Cristina és Jakabos Adél kinesztetika-tréner. A mozgáskompetencia-fejlesztés megízlelésére április 25-én került sor.

A technikum másod- és harmadéves diákjainak arról beszéltek a trénerek, hogy, mi is a kinesztetika, a mozgás milyen szempontok szerint tanulmányozható. Beszámolójában Jakabos Adél elmondta: „Figyeltük, és kicsit belekóstoltunk egyéni és páros mozgásokban, hogy milyen kompetenciákra lehet szükségünk különböző mozgásszekvenciák megszervezéséhez. Téma volt az önállóságra való nevelés. Kérdésként vizsgáltuk, hogy mi, mint tanulási környezet, a segíteni akarásunkkal a több vagy éppen a kevesebb lehetőség irányába segítjük-e az érintett személyt – a diákok esetében hangsúlyosabban a beteg páciensre gondolva. Egy másik fontos szempont volt a betegekkel kapcsolatban az erőfeszítés csökkentése az ápoló részéről, illetve egy nem elhanyagolandó téma az érintés minősége. Hogyan lehet a segítség hatékony és tiszteletteljes, és ennek mi köze van az erőfeszítés mértékéhez? Az érintés, bármi is vele a szándékom, már kommunikáció. Hogyan tudom érzékelni a másik személy izomfeszültségét és együttműködésre biztatni őt, vagy az idő szűke és egyéb tényezők miatt ezt figyelmen kívül hagyom, és, bár nagyobb erőfeszítéssel, de kivitelezem a feltett szándékomat?”

Lehetőség a fejlődésre és tanulásra – ezt emelte ki Csiki Cristina: „A Kinesztetika abból indul ki, hogy az ápolt személyek tevékenységeiben, például felülésben, evésben, felállásban való támogatása akkor hatékony, ha messzemenően figyelembe veszi a támogatott meglévő mozgáslehetőségeit, segít megtartani és bővíteni mozgáskompetenciáját. Az önállóság és hatékonyság támogatása, illetve az érintés és mozgásalapú kapcsolat fogalomegyüttese képezte a bemutató alapját. Az érintés és a mozgások egyaránt fontosak a kommunikációban, hiszen segítenek a kapcsolat kiépítésében és megerősítésében. Ahogyan támogatom az ápolt személyt, lehetőséget ad a fejlődésre és a tanulásra. Az önállóság és a hatékonyság fejlesztése érdekében fontos, hogy biztosítsunk számára lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra.”

Amint a trénerek elmondták, érdekes volt egy-egy felismerés kapcsán a tanárok és diákok rácsodálkozását látni. „Reméljük, hogy sikerült megmutatni, van lehetőség személyes mozgásunk megismerésére, fejlesztésére, és ezáltal mások segítésére úgy, hogy a hétköznapi kihívások ne a saját egészségünk kárára legyenek, hanem egészségünk megőrzése mellett hatékony, az önállóság növelését megcélzó segítségnyújtás legyen” – összegzett Jakabos Adél.

A bemutató alkalom, mint kiderült, egy hosszú távú együttműködés kezdete lehet. Az új szemlélet szervesen illeszkedik az egészségügyi képzés tananyagába, több lehetőséget biztosítva a jövendőbeli ápolóknak a minőségibb segítségnyújtásban.

Balázs Katalin

2022-ben a sikeres képzéssorozatok lebonyolításában jelentős segítséget jelentett a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatása.

Ez év elején az egyesület működési költségeinek támogatására pályáztunk a Nemzeti Újrakezdés Program I. keretén belül. A sikeres pályázat részlegesen hozzájárult egyesületünk további működési költségeinek támogatásához. A támogatást személyi jellegű kifizetésekre fordítottuk. A pályázat az egyesület fennmaradásához, további működéséhez szükséges pénzügyi alap megteremtéséhez járult hozzá a működési költségek finanszírozása által.

Bevezető és haladó képzéseinken résztvevő trénerek közül 3 tréner honoráriumának kifizetésére fordítottuk a támogatást. Egyesületünk 2022-ben 11 csoportnak tartott bevezető képzést, összesen 155 résztvevőnek. A haladó képzéseken 6 csoport vett részt, összesen 48 résztvevővel.

A Kinaesthetics nagy hangsúlyt fektet a mozgás megtapasztalás általi kutatásra és tanulásra. mivel az ebből származó megértés és tudás belső perspektíván és saját megtapasztaláson alapszik közvetlen kapcsolatban van a saját mozgással és cselekvés kompetenciával. A hatás a cselekvésben mutatkozik meg.
A képzés során a saját tapasztalat és a tudományos háttér megismerésével sikerült megérteni, hogy minden eset más, minden ember másképp építi fel a mozgásfolyamatait és ezért nem tudunk recepteket adni, tanítani.
A segítő szakmában dolgozók gyakran átvállalják a gondozásra szoruló személyek problémáinak megoldását. Ez a magatartás, kívülről nézve adott esteben akár elfogadható eredményhez is vezethet, de az érintettek belső tanulási folyamatait leggyakrabban figyelmen kívül hagyja. A gyakorlatban a folyamatos figyelem, a mozgásérzékelés, és az alkalmazkodás adhatja a kívánt, kis erőfeszítést követelő, a beteg hozzájárulását is beépítő cselekvést.


Finanszírozó: Bethlen Gábor Alap
Támogatási összeg: 700.000 Forint
Pályázat időtartama: 2022.01.01 – 2022.12.31
Pályázati azonosító: NUP-KP-1-2022/1-000310

A Szentesi Gondozási Központban került megszervezésre a “Seniorfejlesztési módszerek az aktív idősödésért című konferencia” , október 6-án került a KIFE és a Gondozási Központ szervezésében. Az esemény a New European Trends in Senior Development Erasmus+ pályázat keretében több mint 90 fő részvételével valósult meg.
A délelőtti előadások alkalmával a résztvevők megismerhették a projekt eredményeként elkészült módszertani könyvet és annak moduljait, délután pedig interaktív bemutatókon vehettek részt az egyes modulokhoz kapcsolódóan.
A Gyulafehérvári Caritas – Egészségügyi és Szociális Gondozás szakemberei közül 2 személy vett részt és mutatott be az otthoni beteggondozásban alkalmazott jó gyakorlatokat a Kinaesthetics segítségével.

Július második hetében került megrendezésre az Alkalmazott módszerek a seniorok fejlesztésében című workshopunkat Budapesten a New European Trends in Senior Development Erasmus+ pályázat keretében. A workshopon erdélyi, német, osztrák és magyar szakemberek vettek részt, akik elkötelezettek az aktív időskor támogatásában. A Gyulafehérvári Caritas Szociális és Egészségügyi Gondozás szakemberei közül 4 személynek sikerült résztvennie a workshop-on.
A workshopon zenei fejlesztési módszerekkel, kinaesthetics mozgásfejlesztéssel, generációk közötti együttműködés kialakításának gyakorlatával, illetve a komplex képességfejlesztés területén belül az érzékszerveken keresztüli fejlesztés módszerével ismerkedhettek meg a résztvevők.

Újabb sikeres képzéssorozat lebonyolítása vált lehetővé a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával, akik felvállalták a tervezett képzési programjaink megvalósításával összefüggő kiadások finanszírozását.
Projektünk célja a szociális és egészségügyi rendszerben tevékenykedő szakemberek számára, olyan elméleti és nagyon gyakorlatias tudás átadása magyar anyanyelven, amely által mozgáskompetenciájuk fejlődhet, így munkájuk során tudatosan vigyázhatnak a saját egészségükre, ugyanakkor emberközpontú, minőségi ellátásban részesíthetik a rájuk bízott beteg, idős embereket.
Az elmúlt 10 év alatt képzési programjaink során többszáz ember ismerhette meg és sajátíthatta el a kinaesthetics szemléletmódot.
Pályázatunk során egy Kinaesthetics az ápolásban bevezető és egy Kinaesthetics az ápolásban haladó képzés megszervezését terveztük, a résztvevők saját és gondozottjaik életminőségének javítása érdekében.
A bevezető képzés 2021 szeptember 15 – október 31-ig tartó időszakában került megszervezésre 14 személy részére, a haladó képzés november 15 és december 20 között volt megtartva, ahol 12 résztvevő részesülhetett a pályázat által lehetővé vált képzés előnyeiben.
A Kinaesthetics nagy hangsúlyt fektet a mozgás megtapasztalás általi kutatásra és tanulásra. mivel az ebből származó megértés és tudás belső perspektíván és saját megtapasztaláson alapszik közvetlen kapcsolatban van a saját mozgással és cselekvés kompetenciával. A hatás a cselekvésben mutatkozik meg.
A képzés során a saját tapasztalat és a tudományos háttér megismerésével sikerült megérteni , hogy minden eset más , minden ember másképp építi fel a mozgásfolyamatait és ezért nem tudunk recepteket adni, tanítani.
A segítő szakmában dolgozók gyakran átvállalják a gondozásra szoruló személyek problémáinak megoldását. Ez a magatartás, kívülről nézve adott esteben akár elfogadható eredményhez is vezethet, de az érintettek belső tanulási folyamatait leggyakrabban figyelmen kívül hagyja. A gyakorlatban a folyamatos figyelem, a mozgásérzékelés, és az alkalmazkodás adhatja a kívánt, kis erőfeszítést követelő, a beteg hozzájárulását is beépítő cselekvést.
Már a bevezető képzés során sok résztvevő megfogalmazta azt, hogy a bevezető képzés csak a kezdete egy tanulási folyamatnak és hogy szeretnék ezt folytatni.
Szerencsés körülmény volt a projektnek köszönhetően, hogy rövid időn belül lehetőségük volt a résztvevőknek a haladó szintű képzést is elvégezni, tudásukat, tapasztalataikat mélyíteni.

2020 szeptember 21 - december 15 időszakában sikeres képzéssorozat lebonyolítása vált lehetővé a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával, akik felvállalták a tervezett képzési programjaink megvalósításával összefüggő kiadások finanszírozását.
Napjainkban amikor a segítő szakmákban, -a mi esetünkben főleg az ápoló-gondozó szakmában- szakemberhiány érzékelhető, nagyon fontos, hogy az idősgondozók, ápolók, szakápolók olyan plusz kompetenciákkal rendelkezzenek, amelyek segíthetik őket abban, hogy a munkájukat kisebb erőfeszítéssel és egészségüket hosszú távon megőrizve és az általuk ápolt, gondozott emberek szükségleteit lehető legoptimálisabban ellátva végezhessék.
Erre a természes igényre kínálnak lehetséges megoldást a Kinaesthetics az Ápolásban képzések. A saját mozgás megismerése, a mozgásérzékelés finomítása és a mozgáskompetencia fejlesztése minden korosztály esetében tartós módon hozzájárulhat az egészségi állapot megtartásához, javításához, az egyéni fejlődéshez, valamint a tanulási képesség fejlődéséhez. A mozgásérzékelés finomítása és a mozgáskompetencia fejlesztése minden korosztály esetében tartós
módon hozzájárulhat az egészségi állapot javításához, az egyéni fejlődéshez, valamint a tanulási képesség fejlődéséhez.
A Kinaesthetics Románia Egyesület 2010-es megalapításától a kinesztétika Erdélyi és ezen belül Székelyföldi meghonosításáért tevékenykedik.
A 2013 és 2016 között bonyolított Svájc-i Együttműködési Alapból finanszírozott projekt keretében sikerült 80 magyar anyanyelvű szakembert – kinaesthetics trénert képezni akik sajnos a kívánatosnál, szükségesnél kevesebbszer nyílt átadni a tudásukat, mivel dacára a folyamatos érdeklődésnek a ápolásban dolgozó szakemberek részéről, a kinyilvánított igénynek a képzések iránt, a pénzügyi alapok hiánya miatt a tervezett képzések gyakran nem valósulhattak meg.
Ezért is volt plusz jelentősége a támogatással lehetővé vált képzéssorozatnak, mert lehetővé tette az képzés iránti igény kielégítését, alkalmat adva ugyanakkor a trénereknek, hogy jártasságukat a képzések terén elmélyíthessék, újabb tapasztalatokkal gazdagodjanak.
Másfelől a szociális és egészségügyi rendszerben tevékenykedő szakembereknek olyan elméleti és nagyon gyakorlatias tudást adott, amely által mozgáskompetenciájuk fejlődhetett,
így ezután munkájuk során tudatosan vigyázhatnak a saját egészségükre, ugyanakkor minőségi ellátásban részesíthetik a rájuk bízott betegeket, idős embereket.
A támogatási összeg felhasználásával két Kinaesthetics az Ápolásban bevezető képzést és két Kinaesthetics az Ápolásban haladó képzést szerveztünk.
A képzések két helyszínen kerültek megszervezésre, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen.
A bevezető és haladó képzések időtartama is egyaránt 20-20 óra volt. A két bevezető képzést 18 résztvevőnek volt alkalma elvégezni. A két haladó képzésen pedig 33 személy tudta ismereteit bővíteni, és új tapasztalatokat szerezve a bevezető képzésen szerzett tudását elmélyíteni.

Tizenhárom magyarországi és két szerbiai segítő szakmában dolgozó szakember végzett Szegeden Kinaesthetics képzést az október 19-21 közti hétvégén.
Márton András és Sebestyén Lázár trénerek tartották a képzést igyekezve, hogy ezt a résztvevők számárára teljesen új korszerű, tudományos alapokon nyugvó, de ugyanakkor nagyon gyakorlatias szemléletet minél közelebb hozzák az egyébként nagyon nyitott, érdeklődő segítő szakmás kollégák számára.
A képzés sikerét segítette hogy már az elején nagyon hamar elfogadták azt a tényt, hogy saját mozgásukat megismerve, saját tapasztalaton át vezet az út a tudáshoz… Természetesen hangsúly volt a bevezető képzés szintjén szükséges tudományos alapok megismerésén is, ezáltal kerekedett ki a képzés a harmadik nap végére oda hogy boldog, elégedett az új ismeretek és „saját felfedezések” által belelkesült résztvevők már a folytatás lehetőségeiről gondolkodtak.
Bízunk benne, hogy ez a bevezető képzés csak egy első állomása volt egy hosszabb, most kezdődő folyamatnak.

" Jöttem egy elképzeléssel és teljesen mással megyek el." így fogalmazott az egyik résztvevő a szeptember 24 és 26-a között zajló Kinaesthetics az ápolásban bevezető képzésen, amelyet Szatmárnémetiben tartottak Csiki Cristina és Gáll Gabriella trénerek.

" Mikor - élesbe - kerülsz, előveszed mindig a tudásodat és ez is arra lesz jó", nyilatkozott az egyik résztvevő a képzés végén. Legtöbb résztvevő úgy érkezik a képzésre, hogy konkrét esetekre, betegekre gondol, megoldásokat vár, és meg van győződve arról , hogy a képzés során "pontos fogásokat" technikákat fog elsajátítani.
A Kinaesthetics a saját mozgás megtapasztalására és érzékelésére épül, ezért nem volt egyszerű elengedni a " meg akarom oldani..." gondolatokat és foglalkozni, megismerni a saját mozgásukat.

Többször is visszatértek a résztvevők az " igen de az én betegem..."mondatra , nehéz volt nem a megoldásokra összpontosítani , hanem a lehetőségek keresésére. A képzés során viszont sikerült megérteni , hogy minden eset más , minden ember másképp építi fel a mozgásfolyamatait és ezért nem tudunk recepteket adni, tanítani.
Nagyon sok résztvevő megfogalmazta azt, hogy a bevezető képzés csak a kezdete egy tanulási folyamatnak és hogy szeretnék ezt folytatni.

Olyan embertől is tanulhattunk a hét folyamán aki már szinte negyven éve találkozott a kinaesthetics szemlélettel.
A hét folyamán 5 napon keresztül a Csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban 17 tréner, tanulók és oktatók fejlesztették mozgásukat, tudásukat, egyéni és társas megtapasztalások során, az idei trénertovábbképzés keretében. Kinaesthetics a nevelésben volt az idei trénertovábbképzés témaköre.
Továbbképzésünk alatt ilyen és hasonló, a nevelés feladatköréből adódó kérdésfelvetésekkel találkoztunk:
Hogyan segíthetek egy gyereknek, hogy tanulásában és fejlődésében hatékonynak tapasztalja meg önmagát?
Hogyan ismerhetem fel, mely kihívások biztosíthatnak számára produktív tanulási környezetet?
Hogyan „működik” az érzékelés?

Lehetőségünk volt ugyanakkor megismerni a legújabb tudományos megközelítéseket a mozgás és a mozgásfejlődés terén: trekking folyamatok, feedback elmélet szintjei, mozgásfejlődés - fejlődési mozgás elméleteivel.

Csiki Cristina

A múlt héten (június 12-14) egy újabb nagyszerű alkalom volt a kinaesthetics tréner kollégáknak, találkozni, együtt örülni.
Köreinkben üdvözölhettük Lutz Zierbeck svájci képzőt, aki már harmadik alkalommal jött Erdélybe, hogy trénertovábbképzőt vezetve adjon alkalmat nekünk a fogalmakban való elmélyülésre, összefüggések keresésére, új szempontok találására, de akár a tréneri magatartásunk, mintáink elemzésére is.
A képzés során intenzív munka folyt többek közt a mozgásfejlődés témakörében, és a kompetenciák hierarchiája is kiemelt figyelmet kapott. Egy másik érdekes nézőpont volt a demens embertársainkkal való együttmozgás, mozgással való kommunikálás, és mindez a kinasthetics érzékszervünk szinte kizárólagos igénybevételével.
Élményekkel, tapasztalatokkal gazdagabban és a következő ilyen találkozás reményében köszöntünk el egymástól.

Lázár Sebestyén

Magyarországon, Esztergomban tartottunk a hétvégén bevezető képzést a bécsi Caritas megrendelésére, idős-gondozásban dolgozó munkatársaik számára. Olyan idősgondozókat volt alkalmunk megismertetni a Kinaesthetics szemlélettel akik nap mint nap szembesülnek a problémával: -Hogyan segítsek a másik embernek olyan módon, hogy én magam ne sérüljek?

Nagyon gyorsan megértették a képzésen tapasztaltak alapján, hogy ehhez először saját testük működését kell megismerjék, annak jelzéseire kell figyeljenek.
Lelkes és szívesen kísérletező, bátran megoldásokat kereső, és sokat kérdező csapatot ismerhettünk meg, ami ideálisnak bizonyult egy sikeres, nagyon hasznosnak értékelt képzéshez.

„Sokat kaptam a képzés során. Olyat tapasztalhattam meg ami bennem van csak eddig nem használtam. Ez pedig a saját testem megtalálása és így annak nagyon jó használása a tér, a környezet felhasználásával. Miután ismerem a saját testem lehetőségeit úgy érzem így még inkább segíthetem a másik embert ahhoz hogy ezt az érzést megtalálja és így saját maga építkezzen. Köszönet oktatóinknak Andrásnak és Lázárnak azért hogy a sok-sok gyakorlati megtapasztalással segítettek ennek a csodálatos érzésnek megtalálásában. Ahogy Ők ezt a képzést felépítették lépésről-lépésre haladva vált ez lehetővé. Sok-sok ILYEN oktatóra van szükség hogy minél több emberhez eljusson ennek az érzésnek a megtalálása.”
Nyilatkozta Moldován Margit Zsuzsanna

Egy újabb csoport fejezte be az 1 fokozatú Kinaesthetics Tréner képzést. A képzés során sokat foglalkoztak a Kinaesthetics fogalom rendszer megismerésével és a saját mozgáskompetenciájuk fejlesztésével. A 10 új tréner között egy magyarországi és egy szlovákiai részvevő sikeresen befejezték a képzést.
Enikő, Marosvásárhelyről, kislányával Violával , tanultak és tanulmányoztak együtt a képzés során.

"Április 26-án ért véget Csíksomlyón az 1-es fokozatú Kinaesthetics tréner képzés, melyen kislányommal, a 13-ik életévében járó, Smith Magenis szindrómában szenvedő Viola lányommal vettem részt. Ez különleges jelentőséggel bírt mindkettőnk számára, hiszen a képzésben részt vevő társakkal együtt Viola egyenértékű partnerként kezelve minden programban részt vehetett, mellettem volt úgy, hogy míg én nyugodtan „tanultam”, Márton András, az egyik trénerünk, amikor kis ideje volt, a kislánnyal foglalkozott. A képzésen velünk együtt résztvevő társaink családtagként kezeltek és fogadtak be mindkettőnket.
Rengeteget tanultunk, rengeteg megtapasztalásban, felismerésben volt részünk. Nemcsak reggel 9 és este 6 óra között gyarapodott a mozgáskompetenciánk, de az ebédszünetben, vacsoránál, a vacsora utáni közös beszélgetéseknél, a Viola mindennapi ápolása körüli teendőknél is. Míg a hivatalos tanulási időben célzottan mozogtunk, figyeltük a testünket megadott szempontok alapján, szabadidőben megoldásokat kerestünk közösen arra, hogyan és hol üljön Viola, amikor étkezik, hol feküdjön, hol töltse a szabadidejét, hogyan oldjuk meg a helyváltoztatását az épületen belül, hogyan tisztálkodjon stb. A tanulás tehát ébredéstől elalvásig zajlott. A képzés eredményeként, amelyre kifejezetten szellemileg és motorikusan is súlyosan sérült kislányom érdekében jelentkeztem, Viola az utolsó fázis végére megtette első önálló lépéseit a teremben mindannyiunk örömére. Szellemileg éberebbé, érdeklődőbbé vált, a tolószékébe önállóan elhelyezkedik, mozgásmintái egyre gyarapodnak. Az is beszédes, hogy a gyógyszer-rezisztens epilepsziával küszködő kislánynak egyetlen epilepsziás rohama sem volt az utolsó fázis négy napja alatt. Jómagam pedig a képzés során elsajátított ismereteket, testen belüli megtapasztalásokat próbálom beépíteni a mindennapokba, hogy nemcsak Viola, de az én életminőségem is javuljon, megkímélhessem a testem a fölösleges és helytelen emeléstől, cipekedéstől, hajlongástól.
A pozitív tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy kislányommal együtt jelentkezzem egy 2-es fokozatú Kinaesthetics tréner képzésre is.
Köszönöm a két trénernek és a képzésben résztvevő minden társamnak az empátiát, szeretetet, odafigyelést, a sok-sok hasznos ötletet, a megosztott tapasztalatokat! "

Tisztelettel: Balássy Enikő Marosvásárhelyről

Az elmúlt három hónap alatt bevezető és haladó Kinaesthetics képzésen vehettek részt a Diakónia Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókszervezetének otthongondozós csapatát egyik része.
Az ápolók egyik központi feladata, hogy az ápoltakat mindennapi tevékenységeikben támogassák. Nagy kihívás ezt a feladatot úgy végezni, hogy az minden folyamat által érintett személy egészségfejlődését elősegítse.

Kinaesthetics?! Mi lesz ez?
Mozgás és mozgatás – mindössze ennyit sejtettem e szó mögött, amikor elhatároztam, hogy a Diakónia Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókszervezetének otthongondozós csapatát ebbe beleviszem. A két modulból álló, összesen 6 napos képzés lett az idei támogatott továbbképzőnk, amit a munkatársi közösségünk első tíz fős, résztvevő csoportjának a Caritas képzett trénerei, Csiki Cristina és Gáll Gabriella tartottak.
Nagyon nehéz volt a mindennapi, gyakorlati, problémamegoldó, azonnali bevetést igénylő hozzáállásunkból – amit az otthoni betegápolásban megélünk – visszavenni, befele figyelni, testünk, csontjaink, izmaink működésére és érzékelésünkre, megéléseinkre, egyszóval önmagunkra figyelni. Rájönni, hogy folyton „adod magad”, derekadat, erődet, karodat adod az ápolási folyamatban, gondolkodás nélkül. S csak akkor veszed észre a testi leterheltségedet, ha már fáj.
A kinaesthetics elsősorban RÓLAD szól, a MAGAD működésének és mozgáslehetőségeinek a megismeréséről. Csak ezután sejlik fel a MÁSIK ember, az ápolt. EGYÉNI megtapasztalásaid segítenek megérteni a MÁSIK helyzetét, korlátozott, akadályozott mozgáskörülményeiben a LEHETŐSÉGEKET.
A kinaesthetics egy életszemlélet: tudatosabbá tesz és a megoldási lehetőségek folyamatos megteremtőjévé.
Reméljük sikerül az ápolásban több érzékkel, ráérzéssel, beleérzéssel, méltósággal dolgoznunk.

Tóth Anna
ágazatvezető

Lehet, hogy nem tűnik fel sokszor számunkra az a csoda, hogy képesek vagyunk mozogni. Minden a helyén van a testünkben és például arra gondolok, hogy felemelem a csészét, s már a kezemben is van. Mindaddig nem is tűnik fel ez a csoda a legtöbbünknek, míg nem kezd valahol fájni.

Habár igyekszem hálát adni a Fennvalónak a mindennapjaimért, egyre jobban rájövök, hogy lehetetlen lenne hálát adni, azért a több milliárd folyamatért, ami lejátszódik testemben másodpercenként.
Hiszek abban, hogy életünk minden területén fontos a megelőzés, óvatosság és előretekintés. Éppen ezért kértem meg mostanra már általam is ismert és tisztelt két kedves Kinaesthetics trénert, Csíki Cristinát és Gáll Gabriellát, hogy legyenek segítségünkre abban, hogy jobban megismerjük és megértsük a testünket, azáltal amilyen mozgásokat végez az a mindennapokban. Nem titkolt vágyam volt az, hogy választ fogok kapni egy-két olyan kérdésre is, hogy pontosan vajon miért fáj itt-ott, hogyan tudnám segíteni én a testem és ne hátráltatni.
Így most a tanfolyam befejeztével elmondhatom, hogy nagyon sokat tanulhattam főként tapasztalati úton az érzékeimről, mozgáselemekről, csontjaimról, izmaimról és sok olyan választ véltem felfedezni, amire nem is számítottam.
Sokszor nagyon egyszerű dolgokra volt felhívva a figyelmünk, de ezekben rejlett a dolgok nagyszerűsége is, hogy egy példát említsek: gyerekkortól belénk van sok mozgásminta rögzülve, hogy hogyan álljunk fel, üljünk le, ahogyan a szüleink tanítottak, vagy ahogyan láttuk azt. Itt megértettük azt, hogy ezen kívül még sok más lehetőség van és érdemes ezeket kipróbálni, vagy éppen, ha jobb kezes vagy próbálj meg bal kézzel fogat mosni, jó móka lesz.
Ez a tanfolyam első sorban nagyon fontos a kórházi ápolók számára, hisz választ kapnak arra, hogy hogyan támogassák, hogyan érintsék azokat a betegeket, akik ágyban fekvő betegek. El sem tudom képzelni én jelenleg az ápolói képzést ezen ismeretek nélkül.
Tanárként eléggé le van számomra szűkülve a mozgásterem, hisz a legtöbb tanár ül és áll, ugyanabban a pozícióban. így számomra is lehetőség nyílt, hogy jobban megismerjem a napi mozgásaimat, és ha kell korrigáljak vagy próbáljak ki új mozgáselemeket.

Ez a 24 órás tanfolyam számomra nagyon hasznos volt és nem csak a trénereinktől tanultam sokat, hanem a társaimtól is, akik megosztották élettapasztalataikat ezen a téren.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a tanfolyamot, aki jobban meg szeretné ismerni a saját mozgását valamint, aki tiszteletteljesen akar bánni önmagával és embertársaival is.

Sajgó Szabolcs, Gyergyóalfalu március 1.

Nemrég kaptuk a szomorú hírt, hogy Dr. Linda Sue "Lenny" Maietta, a Kinaesthetics társalapítója, 2018. január 31.-én, Santa Fe-ben (USA), a családja körében elhunyt.

Lenny Maietta fáradhatatlanul dolgozott a Kinaesthetics tudományterületének megalapozásán. Nagy hatású személyisége értékes nyomokat hagyott mindenkiben, különösen azokban, akik tőle és vele tanulhattak.

Emlékét hálával telve és nagyra becsülve megőrizzük.

Több mint 120 hazai és külföldi résztevővel zajlott az Ápolás és életminőség című, három nyelvű nemzetközi konferencia 2017. november 10-12. között a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának campusában, a Gyulafehérvári Caritas, a Kinaesthetics Romania és a svájci Stiftung Lebensqualität szervezésében.

A konferencia előadásai hatékony, emberséges és fenntartható ápolási és szervezési modellek bemutatását sorakoztatják fel, így felkeltve olyan szakemberek érdeklődését, akik az ápolási és gondozási folyamatokért, azok minőségének biztosításáért felelősek. Mint kiderült, a hasonló megoldások keresése minden nyugat- és kelet-európai országban szükségszerűek a szakemberek számára.

A három nap alatt a résztvevőknek 12 előadó 10 előadásán és az ezeket követő 10 műhelymunkán, kiscsoportos beszélgetésen volt lehetőségük részt venni, gyakorlatba ültetni az elhangzottakat, hozzászólni az előadások témáihoz, választ találni a felmerülő kérdésekre a szerzett tapasztalatok megosztása által.

A hazai meghívottak mellett a Svájcból, Ausztriából, valamint Olaszországból, Németországból és a Moldovai Köztársaságból érkező előadók, az ápolás és gondozás területén munkálkodó specialisták, ápolási szakértők, orvosok, és Kinaesthetics trénerek osztották meg tapasztalataikat, gondolataikat, javaslataikat. Az említett országokból érkező előadók mellett résztvettek még Magyarországról, Szerbiából, Ukrajnából, Szlovákiából és Fehéroroszországból is.

Az előadások témái az ápolás és életminőség közti kapcsolat olyan vetületeit sorakoztatták fel, mint például: a mindennapi tevékenységek jelentősége az ápolásban; az ápolás kibernetikai perspektívája; a család és intézmény közötti együttműködés formái; az ápolás és menedzsment közötti kapcsolat; a kollektív mozgáskompetencia és a munkaköri életminőség közti kapcsolat; mozgáskompetencia az akut kórházban; High tech és high touch – két világ találkozása egy neonatológiai intenzívosztályon. Szó volt az életminőségről és a várható élettartamról az onkológiai paciensek esetében, valamint a szervezetek közti további együttműködés jelentőségéről és további lehetőségeiről.

Egyetemünkön közegészségügyi szolgáltatások és politikák szak működik, amelynek elég sok köze van a konferencia témájához, az itt felvetett kérdésekhez, hiszen szakunk részben arról is szól, hogy hogyan kell megszervezni az ápolást, milyen szakmai és társadalmi háttere van, és mint ilyen egy az egybe beilleszkedik ebbe a tudományterületbe. Ezért úgy hiszem, hogy ez a konferencia a legjobb helyen a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán van. – nyilatkozta Prof. Dr. Dávid László, rektor.

Az előadások követhetőek voltak, nem voltak problémáim a szaknyelv megértésével. Emellett egy új perspektívát ismerhettem meg, amely nem mindennapi. – mondta Molnár Erzsébet, a Sapientia EMTE hallgatója.

Mindenképp egy új lendületet, feltöltődést és egy tisztább, pozitívabb jövőképet nyertem a konferencián való részvétellel. Nekem nagyon sokat számított, hogy a csoporttal, a kollégáimmal vehettem részt az eseményen, jó kis csapatépítő is volt. – tette hozzá Keresztes Edit, a Caritas szakápolója, csapatvezető.

Szakmailag is sok újat hozott a konferencia, a konkrét bemutatott példák, tapasztalatok hasznosnak bizonyultak. Megerősítést nyertem abban, hogy jól végezzük a mindennapi tevékenységünket. Büszkeséggel töltött el, hogy ezen a színvonalas rendezvényen, mint Caritas munkatárs vehettem részt, és jól esett, hogy szükség volt a munkámra, segítségemre is. Hompoth Terézia, képzésszervező

Az egészség szervezési és adminisztratív, közigazgatási oldalait látjuk, ismerjük, ezért nagyon jó, hogy az ápolás technikai részére, a módszerekre is rálátást nyerünk. Mindenhol nagyfokú a szakosodás, a szakember ideje nagy részét a saját szűk szakterületén tölti. Azért látom jónak a konferenciát, mert széles látókört biztosít, és több területről von be szakembereket. Általános probléma a népesség elöregedése és az életminőség megőrzése időskorban is. Mi, kutatók, tudományos kutatásokat végzünk és feltárunk jelenségeket, ezeket azonban össze kell kötni a gyakorlati, ápolói munkával. Számomra ez volt a meghallgatott előadások fő tanulsága, hogy a tudomány az életminőség javításának szolgálatában kell állnia. – nyilatkozta Dr. Sántha Ágnes, adjunktus, Sapientia EMTE adjunktusa.

A konferencia célkitűzései közt szerepelt a Care Quality Network nemzetközi szakmai és együttműködési fórum létrehozása, amely a meglévő tudás és tapasztalatok értékesítése, gazdagítása, valamint az ápoltak életminőségének fejlesztésének céljából jött létre.

Célunk az volt, hogy az életminőséget megcélzó ápolás jó példáit láthatóvá tegyük és a szakmai vitáknak is teret adtunk. Ápolási modelleket, egészen konkrét ellátási modelleket mutattunk be és létrejött egy nemzetközi informális hálózat a további együttműködés érdekében, amely ezzel a kérdéskörrel tovább foglalkozik, kutatja. – összegezte Dr. Márton András, a Caritas igazgatója.

Október 23-26 között Kinaesthetics trénertovábbképzésre került sor Székelyudvarhelyen. A képzők Lutz Zierbeck és Márton András voltak. A képzés résztvevői az ápolás területén tevékenykedő és a téma iránt érdeklődő Kinaesthetics trénerek voltak. A négynapos találkozó során a résztvevők a mindennapi élet tevékenységeihez szükséges alapvető kompetenciák témájában mélyülhettek el. Az egyéni és csoportos kutatások során tapasztaltakat a Szent Lukács Központban ültethették gyakorlatba. A képzés nagyon sokban hozzájárult a résztvevők szakmai tapasztalatainak elmélyítéséhez és új perspektívákat nyitott a szemléletmód gyakorlatba ültetésében is. Ezúton is köszönjük a képzők munkáját!

A Gyulafehérvári Caritas (RO), a Kinaesthetics Romania (RO) és Stiftung Lebensqualität (CH) nemzetközi konferenciát szervez, melynek témaköre:

Ápolás és életminőség

A konferencia a szociális és egészségügyi rendszerben dolgozó, ápolási-gondozási folyamatok szervezéséért és minőségbiztosításáért felelős szakembereket szólítja meg különböző európai országokból.

Az egyre öregedő népesség és a kapcsolódó demográfiai eltolódások kihívásai szétfeszítik az ellátó rendszerek keretfeltételeit. Ez megfigyelhető még a komoly szociális hagyományokkal és anyagi forrásokkal rendelkező fejlett szociális piacgazdaságokban is. Romániában, mint a legtöbb posztkommunista országban a helyzet sokkal komolyabb. A források hiányát súlyosbítja ezekre a rendszerekre jellemző széleskörű közöny és tiszteletlenség az ápolásra szoruló embertestvéreinkkel, hozzátartozóikkal, az ápolás különböző területein tevékenykedő szakemberekkel és önkéntesekkel szemben.

A hatékony, emberséges és fenntartható ápolási és szervezési modellek keresése ezáltal igen sürgető szükségszerűség minden Európai országban, úgy nyugaton, mint keleten.

A szervezők fő célkitűzései a következők:
• A rendezvény lehetővé teszi innovatív sikeres ápolási modellek hozzáférhetőségét, bemutatását, különböző szervezési kontextusokból: otthoni ápolás, bentlakásos ápolás, kórházi ápolás.
• Létre jön egy nemzetközi szakmai és együttműködési fórum:
- a meglévő tudás és tapasztalatok értékesítése, gazdagítása, valamint
- az ápoltak életminőségének fejlesztése érdekében
• A résztvevők támogatást és megerősítést nyernek szakmai tevékenységükhöz és szemléletükhöz.
• A rendezvény aktív módon hozzájárul az ápolás szociális jelentőségének nyilvános nyomatékosításához.


Dátum: 2017. november 10–12.
Helyszín: Marosvásárhely
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara


A konferencia nyelvei: magyar, román, német.
A romániai szakápolók 15 kreditpontot kapnak a részvételért.
Részvételi díj: 50 euro, amely tartalmazza az előadások, műhelymunkák és étkezések költségeit, valamint a szállás költségeit kelet-európai résztvevőink számára.

A Nagyváradi Caritas és a Gyulafehérvári Caritas szervezetek partnerségi szerződése keretében, az „In guten händen” beteggondozói a projekt részeként szervezték meg a szeptember 5 -től 7-ig lezajlott, immár második bevezető Kinaesthetics az ápolásban képzést, melyen ezúttal is a Nagyváradi Caritas 16 munkatársa vett részt.

A résztvevők nyitottak voltak a számukra teljesen új szemlélet megismerésére, és sikeresen ismerkedtek a Kinaesthetics szemlélettel végzett betegápolás számukra és az ápoltak számára nyújtotta előnyeivel.

A képzést – mely ezúttal is az Egyházmegyei Laikusképző Központban zajlott le – a Gyulafehérvári Caritas szervezésében Samu Imola és Sebestyén Lázár trénerek tartották.

A bevezető képzés húsz órát vett igénybe. A résztvevőkben a képzés végére megjelent az igény, hogy ez a bevezető képzés ne maradjon folytatás nélkül, kifejezték érdeklődésüket a Kinaesthetics haladó képzés elvégzésének lehetőségéről, illetve voltak akik a trénerképzésről is érdeklődtek.

Az elmúlt hétvégén bevezető Kinaesthetics képzésen vehettek részt a Caritas Catolica nagyváradi és margittai idősgondozással, illetve betegápolással foglalkozó szakápolói, szociális munkásai annak érdekében, hogy a friss, korszerű tudással könnyebben és szakszerűbben láthassák el mindennapi feladataikat. A képzést – melynek az Egyházmegyei Laikusképző Központ adott otthont – a Gyulafehérvári Caritas szervezésében Hompóth Teréz és Gáll Gabriella tartották.

A Nagyváradi Caritas és a Gyulafehérvári Caritas immár két éve működik együtt. A partnerségi szerződés keretében a nagyváradi szakemberek is részt vehettek a gyulafehérvári és svájci karitász szervezetek „In guten händen” beteggondozói projektjében. A program keretében a váradi szakápolók turnusokban, háromhavonta jártak ki Svájcba praktizálni és tanulni. Ennek a projektnek a részeként szervezték meg az elmúlt hét folyamán szerdától péntekig tartó Kinaesthetics képzést is, melyen ezúttal a váradi és margittai karitász 16 munkatársa vett részt.

„A képzés az ember saját mozgásának megismerésén alapul. Ebből kiindulva vezet el oda, hogy valaki másokat jobban megértsen, és hatékonyabban tudjon segíteni azon, aki ápolásra szorul. A szokásostól eltérően ennek a képzésnek a során először a gyakorlatot tapasztaljuk meg és csak ez után, kerekedik ki belőle az elmélet” – nyilatkozta Hompóth Teréz.

„A kinaesthetics fogalmáról először 5 évvel ezelőtt hallottam egy szatmári konferencia műhelymunkáján, ahol a Gyulafehérvári Caritastól mutatta be valaki, egy élő példát is elhozva: egy idős hölgyet, aki fekvőbeteg volt és a kinaesthetics által épül föl. Már akkor arra gondoltunk, hogy mennyire hasznos lenne ezt a módszert a váradi idősgondozásban is meghonosítani, és nagy örömünkre szolgál, hogy most Váradon is megvalósult ez a képzés. Alkalmazott tudást szereztünk, ami tényleg gyakorlatba ültethető. Számomra a legnagyobb élmény az, hogy felismerhetem a saját testemen azokat a módszereket, amelyekkel tényleg könnyebben mozoghatok, kihasználhatom a saját teremet, hogy mennyi időbe telik egy adott mozdulat és ez által sokkal könnyebb majd a gondozottakat megérteni. Ezt követően másképp állunk hozzá a betegek mozgatásához is” – nyilatkozta Greabu Andrea, a képzés egyik résztvevője.

A bevezető képzés húsz órát vett igénybe. Mint a szervezők elmondták, a képzésnek várhatóan folytatása is lesz. Szeptemberben a Caritas ápolónőinek újabb csoportja sajátíthatja el a kinaesthetics mozgástudományt. A végcél az, hogy a karitász szakembereinek legalább 80%-a járatos legyen ebben a módszerben.

Forrás: Reggeli Újság

Moldovai Köztársaságban május 22-24 között két csoport részesült Kinaesthetics bevezető képzésben.
Már ezelőtt két évvel a Gyulafehérvári Caritas és a Bălti városi CASMED között elkezdődött az együttműködés, hogy a szervezet munkatársai elsajátíthassák és munkájuk során használhassák a Kinaesthetics szemlélet adta lehetőségeket.
A Kinaesthetics bevezető képzés a Kinaesthetics képzési rendszer első alapképzése. A középpontban a saját mozgás Kinaesthetics fogalmak szerinti elemzése áll. Ennek alapján a résztvevők elvégezhetik mindennapi munkájuk első „testre szabásait“, melyek pozitívan hatnak ki a maguk és ápoltjaik egészségfejlődésére.
Az 3 napos képzésre, 4 kinaesthetics tréner András Ildikó, Csiki Cristina, Gáll Gabriella és Sebestyén Lázár utazott ki A Gyulafehérvári Caritas szervezettől.
Párhuzamosan két csoport képzésére került sor, amelyen összesen 25 szociális gondozó, és egészségügyi asszisztens vett részt.
A résztvevők azzal az elvárással érkeztek a képzésre, hogy a munkájukat segítő „technikákat” ismerjenek meg, abból a hozzáállásból, hogy a problémákat nekik kell megoldani (pl. a beteget meg kell etetni, tisztába kell tenni stb…).
A képzés végére a résztvevőknek sikerült új szemléletmódból rálátni a betegre és az ápolási tevékenységekre. Az ápolásra szoruló embereket többé nem próbálják emelgetni, hanem a saját mozgásukban támogatják, miután megismerték, hogy a Kinaesthetics az ápolásban lehetővé teszi, hogy a segített emberek a saját mozgásképességüket amennyire csak lehet kihasználják. Megtapasztalhatták ugyanakkor, hogy az ápolási tevékenységek során a beteggel való együttműködés által számottevően csökkenhet az ápoló megsérülésének esélye, megbetegedése a munka során.
„Nagyon sokat kaptam a képzéstől, egy új megvilágítást az életemben” mondta Maria Bîrcă szociális gondozó, a bevezető képzés résztvevője.
A résztvevők közül többen is jelezték szándékukat a témában való elmélyülésre, egyéni fejlődésükön dolgozva, saját mozgáskompetenciájukat fejlesztve. Szakmai téren késznek mutatkoztak további képzéseken résztvenni, hogy az így megszerzett tudást, tapasztalatot egyre hatékonyabban hasznosítsák, sőt alkalomadtán tovább is adhassák.

Ezen a héten zárult az első Romániában szervezett 3-es fokú trénerképzés. A 11 új tréner felavatása fontos mérföldkő a Kinaesthetics szemléletmód román és magyar nyelvterületen történő meghonosításában, hiszen eddig csak két tréner rendelkezett megfelelő képesítéssel és kompetenciával a haladó képzések megtartására. Mostantól azonban már összesen 13-an tarthatnak ilyen képzéseket. Az újdonsült 3-as fokozatú trénerek a kétéves képzési folyamat során sajátították el a szükséges ismereteket, szerezték meg a szükséges tapasztalatokat, gyakorlatot. A képzés során sokat foglalkoztak a Kinaesthetics tudományos alapjainak megismerésével és a saját mozgáskompetenciájuk fejlesztésével. Gratulálunk az újdonsült trénereknek, és sok sikert kívánunk a további munkájukban! Köszönjük a képzők kitartó munkáját. Külön köszönet Stefan Knobelnek, aki évek óta szívén viseli a romániai Kinaesthetics hálózat fejlődésének ügyét!

Az elmúlt két hónapban két képzés zajlott Marosvásárhelyen Kinaesthetics az ápolásban témakörben, a Caritas Iskola szervezésében. Ennek kapcsán a Kinaesthetics alapjairól, a képzés elméleti és gyakorlati aspektusairól, illetve egyéb felmerülő kérdésekről Nagy Annamáriával, a Korai Nevelő- és fejlesztőközpont munkatársával, 2-es fokozatú Kinaesthetics trénerrel beszélgettünk.

A Korai Nevelő- és fejlesztőközpont munkatársaként hogyan kapcsolódik mindennapi munkádhoz ez a terület és a tanult ismeretek?

Ezelőtt nyolc évvel szociális munkás státuszban kerültem a Korai nevelő csapatába, ma leginkább mozgáskompetencia fejlesztő szakemberként definiálnám magam. Ez a változás főleg annak köszönhető, hogy 2011-ben megfertőződtem a Kinaesthetics által. Elkezdtem egyre intenzívebben foglalkozni a saját mozgásommal és azt vizsgálni, hogy milyen mintáim vannak a hétköznapi mozgáscselekvések kivitelezésekor. A képzések során lehetőség adódott egy más, belső nézőpont szerint tekinteni a mozgásra, és úgymond saját tapasztalatot szerezni arra nézve, hogy mit kell tudnom ahhoz, hogy nagyobb hozzáértéssel szervezzem meg a különböző testhelyzeteket és a helyváltoztatást, mint a forgás, kúszás, mászás, járás. Ez egy sajátos ismeretszerzési lehetőség, mert a tudás elsajátítása saját tapasztalat alapján történik és nem csak egy intellektuális tanulási folyamatról van szó.

Munkám során ezeket a felismeréseimet igyekszem átadni a foglalkozásra járó anyukáknak és gyerekeknek, hogy a mozgásuk egyre színesebb legyen. Van egy kedves hasonlatom: ha ismerem a szivárvány összes színét, bármikor választhatok egy adott színt, de ha nem találkoztam velük, akkor nincs esélyem egy színekben pompázó rajzot készíteni. Hasonló folyamat zajlik a mozgásban is, ha több mozgásmintával rendelkezem, akkor egy sokszínű mozgáspalettát tudhatok a magaménak és azt az aktuális helyzethez megfelelően tudom alkalmazni.

A kisgyerek mozgáslehetőségeit a szülővel és gondozóval való kölcsönhatás határozza meg. A kisgyerek azokat a mozgásokat gyakorolja, amelyeket a szülővel, illetve gondozóval való kölcsönhatás során tapasztal meg. Ha az anya a pelenkázón fekvő gyereket folyamatosan a lapockától fogva emeli fel, akkor egy idő után ő is ezt a mozgást igyekszik gyakorolni és emelni kezdi a fejét, aminek következtében egyre feszesebb lesz a nyakizom. Ha bárki kipróbálná, milyen lehetőségei vannak akkor, ha feszes nyakaizomzattal a saját fejét jobbra-balra próbálja fordítani és akkor, ha ugyanezt a tevékenységet úgy végzi, hogy közben a lehető legjobban ellazítja a nyakizmait (figyelve az elmozdulási lehetőségeket fej és mellkas között). Valószínűleg az a tapasztalat születik, hogy feszes izommal kevesebb elmozdulási lehetőség áll rendelkezésére, mint ellazított izommal.

Egy másik lehetőség a gyermekünk ölbe vevésére, hogy féloldalra mozdítjuk, és – megadva a könyökre való támaszkodás lehetőségét – körkörös mozdulatot leírva emeljük fel. Így tapasztalhatja meg a gyerek, hogyan szervezze meg az oldalra való fordulást, később a könyökre támaszkodást és majd a félodalas felülést.

Miért döntöttél úgy, hogy Kinaesthetics-szel szeretnél foglalkozni, azt tanítani?

Az én életemben rendkívüli hozadéka volt a Kinaesthetics-nek... sokat fejlődtem szabadságban, nyitottságban, kreativitásban, hatékonyabb problémamegoldásban. Ugyanakkor gyakran küzdöttem hátfájással, mert a mindennapi tevékenységek során nagy terhelésnek tettem ki a derekamat. Amikor elvégeztem a képzést, gyakorlatilag a mozgásmintáimat ismertem meg, ezeket bővítettem, és ezáltal a cselekvési mintáim is bővültek. Hasznosnak tartom a minél színesebb és sokrétűbb cselekvési lehetőségeket és szeretném, ha vírusként terjedne a mozgásérzékelés művészete.

Mi a Kinaesthetics és milyen kérdésekre kaphat választ az, aki elvégzi a bevezető képzést?

A Kinaesthetics Francisco Varela chilei neurolóbiológus szerint az első személy tudománya, azaz megtapasztaláson alapuló tudomány. A 70-es években egy amerikai házaspár, Frank Hatch és Lenny Maietta elkezdték a kibernetika módszereivel elemezni az emberi mozgást az ún. proprioceptív érzékszerv révén. A proprioceptív érzékszerv vagy másként a kinesztetikai érzékszerv (kynesis = mozgás, aesthetics = érzékelés) a többi érzékszervvel szemben a testen belüli tájékozódást biztosítja, és ennek segítségével folyamatos információt kapunk a testrészeink egymáshoz való viszonyulásáról, izmaink megfeszüléséről és ellazulásáról. A Kinaesthetics szemlétete abból indul ki, hogy ennek a belső perspektívának a módszeres és tudatos fejlesztése következtében képesek leszünk folyamatosan gazdagítani mozgáslehetőségeinket a legkülönfélébb élethelyzetekben.

A bevezető képzés során a résztvevő a saját mozgását tanulmányozza. Gyakorlatilag a mozgás ábécéjével ismerkedik meg, a tanult szempontok segítségével képes lesz elemezni mozgásmintáit, és – ha a helyzet kívánja – változtatni tud a tevékenységek kivitelezésen úgy, hogy a cselekvés élhető legyen. Különböző szempontok szerint kerülnek vizsgálat alá a hétköznapi cselekvések, például hogyan használom a testfelépítésem a székről való felállás során.

Ki jelentkezhet a Bevezetés a Kinaestheticsbe képzésre?

Gyakorlatilag bárki jelenkezhet bevezető képzésre, aki a saját mozgásával szeretne foglakozni. Itt Marosvásárhelyen jelen pillanatig Kinaesthetics képzés az ápolás és nevelés területén zajlott. Az ápolási kontextus kérdésfelvetése, hogy hogyan történjen az ápolás, gondozás, hogy az érintett személyek egészségfejlődését elősegítsük. A Kinaesthetics a nevelésben képzésen a súlypont a gyerek és szülő, illetve a gyerek és nevelő közötti interakción van.

Hogyan zajlik egy képzés?

A képzésen a mozgás különböző szempontok szerinti elemzésével foglalkozunk, banális hétköznapi tevékenységeket végzünk, például a földön a hátról hasra való átfordulást, a földről való felülést, felállást, a székről való felállást. A tanulási ciklus elején a résztvevők elvégeznek egy tevékenységet, és megfigyelik, hogy mi az, amit érzékelni tudnak ebben a folyamatban. A tanulási tevékenységek során különbségeket tapasztalnak meg, és több megoldási lehetőséget keresnek. Attól függően, hogy ápolás vagy nevelés kontextusú a képzés, egy gyakorlati helyzetben próbálják elmélyíteni azt, amit elsajátítottak. A képzés végén ismét van egy referenciatevékenység: elvégzik ugyanazt a tevékenységet, mint a tanulási ciklus elején, és ismét megfigyelik, hogy mi az, amit érzékelnek. A kettőt összehasonlítva adódik egy különbség, amely a tanulási ciklus hozadéka. Ha esetleg más mintával tudja megszervezni a felállást, ezáltal már gazdagodott a résztvevő. Azt szoktuk mondani, hogy a Kinaestheticsben az egyedüli jó vagy rossz, hogy a több lehetőség mindig jobb, mint a kevesebb. Nem mindegy, hogy én csak egyféleképpen tudok felállni, és mindig úgy terhelem az adott izmaimat, vagy van több ötletem arra, hogy hogyan tudom a mozgásom megszervezni a felállás során. Amikor valamilyen elakadás van, például megterhelés a derekunkban, ha csupán egy bejáratott mintám van, akkor nem tudom kivitelezni a tevékenységet. De ha van több alternatívával rendelkezem a mozgás kivitelezésére, akkor a legkülönbözőbb élethelyzetekhez tudok alkalmazkodni.

Hogyan viszonyulnak az emberek a módszerhez? Ismerik, népszerű?

Itt Marosvásárhelyen most kezdődik el egy intenzívebb érdeklődés a Kinaesthetics képzések terén. Csíkszereda és Székelyudvarhely környékén sokkal ismertebb ez a szemléletmód, mert tulajdonképpen ott honosodott meg ez a személetmód Romániánia szintjén. Az első képzés 2003-ban volt megszervezve Csíkszeredában.

Van-e érdeklődés iránta, van-e piaca, és van-e lefedettsége?

Egy sima kiírásból nem derül ki, hogy miről is szól a képzés. Volt példa rá, hogy az érdeklődőknek egy órás bemutatót szerveztünk, így találkozhattak ezzel az eszközzel, szemléletmóddal és azzal, hogy miről is szól a képzés. Nagyobb érdeklődés most kezd érzékelhetővé válni, mert a bevezető képzésen résztvevők ajánlják ismerőseiknek is a részvételt.

Hogyan viszonyulnak a résztvevők a képzéshez?

Általában az az elvárás egy-egy résztvevő részéről, hogy szeretné elsajátítani a helyes mozgást vagy mozgatást. Eredményként viszont megfogalmazza, hogy sokkal többet kapott, mert elsajátított egy olyan eszközt, amivel a saját mozgásának minőségét tudja megváltoztatni.

Volt olyan résztvevő, aki arról számolt be, hogy milyen érdekes pozíciókat vett fel mosogatás közben, mert elkezdett figyelni arra, hogy többféleképpen képes megszervezni az állást, így ha az izomfeszültség növekedett, más pozíciót keresett. Volt olyan résztvevő is, aki visszajelzésében azt fogalmazta meg, hogy számára ez egy önismereti képzés volt.

Visszajelzések a Kinaesthetics az ápolásban képzés résztvevőitől:

- Magamban érzek változást. Rájöttem kézenfekvő dolgokra. Olyasmit kaptam, amit nem feltétlenül beteggondozásban, hanem bárhol fel tudok használni. Egy gondolkodási módot sajátíthattam el, amelyet általánosítva akár gyerekemnél, akár edzésen is alkalmazhatok azáltal, hogy sok mindent tudok átlátni.

- Rájöttem, mire kell figyeljek, hogy megértsem magát a mozgást, például hogy nem az erő számít, hogy minél többet tegyek én bele, hanem hogy minél kevesebb erővel minél többet érjen el az, akivel foglalkozok. Ráéreztem.

- Nekem a vége a kezdet. Én most érzem, hogy valami kezdődik, szó nincs róla, hogy most valami véget ér. Úgy érzem, hogy most már lehet valamit elkezdeni. Én mozgáskompetencia fejlesztésre számítottam, de előkerült egy önismereti oldal is. Amíg saját magammal nem tudok mit kezdeni, addig nincs, amire számítsak mástól.

(Márton Kinga Izabella)

A mozgásminták bővülése a viselkedésminták bővülésével is jár, így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a különböző kihívásokhoz – vélik a kinesztétika követői, művelői. Pfemeter Mária pszichológus, kinesztétika tréner, a Gyulafehérvári Caritas munkatársa szerint ez nem egy módszer, hanem szemléletmód.

Fontos, hogy ismerjük a testünk működését, fejlesszük a mozgáskompetenciánkat

A kinesztétika annak a megtapasztalás-tudományi irányzatnak a megnevezése, amely a mozgáskompetenciát mint az emberi élet központi, meghatározó alapját kutatja. „Nem technikákat tanítunk, próbáljuk az emberekben egyértelműsíteni, hogy nem a technikán van a lényeg. Attól fejlődik az embernek a mozgáskompetenciája, hogy kreatívan, minél többféleképpen tud a különböző helyzetekre reagálni, és minél inkább megtalálja azt, ami arra a helyzetre, arra a személyre a legjobban talál” – mutat rá a szakember.

Amikor a nyolcvanas években Svájcban kifejlesztették ezt a megközelítést, először az ápolás területén terjedt el. Már a kezdetektől kiemelt érdeklődéssel kutatták az érintés és mozgás révén történő interakciókat. Romániában is az ápolás területén kezdték megtanulni a trénerek használni, de más felhasználási területei is vannak: a nevelés, a kreatív tanulás, az egészség a munkahelyen, életminőség idős korban. A szakember rámutatott, az a lényege, hogy megtanuljuk a mozgásunknak, a testünknek a nyelvén beszélni. „Ez egy megtapasztaláson alapuló dolog. Amíg nincs valakinek valamilyen sérülése, addig a mozgását magától értetődőnek veszi. Akkor kezd el foglalkozni, hogy mit és hogy lehetne, amikor valami akadály gördül az életébe. Ha viszont ismerjük ezeket a gyakorlatokat, a különböző nehéz helyzetekhez sokkal rugalmasabban, kompetensebben tudunk hozzáállni.”

Ha ismerjük a kinesztétika szempontjait, a testünk felépítését, struktúráját, a mozgás működési alapelveit, akkor ezt a mintát közvetítjük a gyerekünk felé is. „A nevelés – főleg kicsi korban – egy testi kontaktussal járó tevékenység: öltöztetés, mosdatás, szoptatás stb. Tehát mindig egy olyan közös mozgás, ahol folyamatosan alkalmazkodik a szülő és a gyerek, és egymástól is tanulnak. Egy gyerek úgy sajátítja el a mozgással kapcsolatos képességeit, készségeit, hogy azokat a szülőtől, nevelőjétől tapasztalja meg. Ezért fontos az, hogy a szülő ismerje a saját mozgását, mert sokkal reflektáltabban tud ezekben a helyzetekben benne lenni. Tudatosan tudja alakítani, sokszínűbben tudja változtatni, és az adott gyerek is annál többféle módot tapasztal meg, és annál többféle módon tudja ezeket a különböző helyzetekben felhasználni.” Az idős emberek az aktív életmódjukat tudják megőrizni a kinesztétika segítségével, vagy visszatanulhatnak bizonyos mozgásformákat. Olyan szempontból lehet hasznos, ha egy idős személy elesik, akkor nem akar majd egy mozdulattal felállni a földről, hanem be tud építeni köztes pozíciókat, és így kevesebb erőfeszítéssel, akár egyedül is fel tud állni.

„Maga a Caritas 2003-ban találkozott ezzel először, és aktívan 2006 óta képzi a kollégáit. Tavaly volt tízéves jubileuma annak, hogy ezzel intenzíven elkezdtünk foglalkozni. Minőségi standarddá vált a Caritasnál az ápolás területén, az összes kolléga ebben a témában képzett. Nekünk mindenképp jó tapasztalataink vannak” – összegzett a szakember.

2017. február 21-én Székelyudvarhelyen tartottuk a Kinaesthetics Romania Egyesület éves közgyűlését. A találkozót Kinaesthetics trénerekhez illően közös mozgással kezdtük, hogy rá tudjunk hangolódni a találkozó témáira. A hétköznapi rohanásból megérkezve fontos ez a megérkezés, hogy a helyén tudjuk kezelni a felmerülő kérdéseket ötleteket. A találkozó keretén belül visszatekintettünk az elmúlt év eseményeire. Az egyesület vezetősége beszámolt a tagoknak a megvalósult tevékenységekről, a pénzügyi helyzetről. Ezután a statútum változtatási javaslatainak, a 2017-es év terveinek átbeszélése következett. A találkozó keretén belül szakmai kérdések is szóba kerültek, valamint a szakmai továbbfejlődési lehetőségeket is felleltároztuk. A gyűlés során világossá vált, hogy az eddigi 2-3 órás időkeretet túlnőttük, ezért a jövő évi találkozót már egy teljes naposra tervezzük. Köszönjük a trénereknek az aktív részvételt!

Idén két új 1. fokozatú trénerképzést is indítunk. Az elmúlt néhány évben román nyelvterületen is több képzést tartottunk, ahol nagy érdeklődés mutatkozik a Kinaesthetics szemléletmód iránt. Ezért nagy sikerként könyveljük el, hogy idén február 13-án elkezdhetjük az első román nyelvű trénerképzésünket is. Reményeink szerint ezzel sikerül elindítanunk azt a folyamatot, aminek eredményképpen a román nyelvterületen is sikerül széles körben megismertetni és meghonosítani a Kinaesthetics képzéseket, szemléletmódot.
Március 20-án magyar nyelvű trénerképzés kezdődik.
Mindkét képzésre szeretettel várjuk a jelentkezőket.

A képzésre bárki jelentkezhet, aki részt vett már Kinaesthetics bevezető és haladó képzésen. A trénerképzés során ismételten a saját mozgásunk tanulmányozása kerül a középpontba, megismerjük a Kinaesthetics tudományos alapjait, megtanuljuk a Kinaesthetics szemléletmód és eszköztár kompetens használatát a szakterületünkön. A képzés hozadéka emellett a mélyreható önismeret, hiszen rengeteget foglalkozunk a saját mozgásunk, mintáink felismerésével, összefüggések keresésével, a rendszerszemléletű megközelítés elsajátításával.

Részletek itt olvashatók:

Az Európában tevékenykedő Kinaesthetics trénerek országos szervezetei minden évben kétszer találkoznak. A nyári találkozókon az országos szervezetek vezetői gyűlnek össze, és a közös, operatív vezetéssel kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. A téli találkozók nagyobb körben zajlanak, ahova az országos szervezetek több személyt is delegálhatnak, és emellett részt vesznek a trénerek képzéséért felelős Kinaesthetics képzők is. Itt stratégiai és szakmai kérdések is górcső alá kerülnek. Az idei téli találkozó Svájcban, Siebnenben, a Svájci Kinaesthetics országos szervezet központjában került megrendezésre december 13-14-én, ahol a Kinaesthetics Romania Egyesület képviseletében ketten is részt vehettünk. A két nap alatt lehetőségünk volt visszatekinteni az Európai Kinaesthetics Egyesület (EKA) elmúlt 10 éves fejlődésére, kihívásokra, sikerekre egyaránt. Emellett a közelebbi és távolabbi jövőre vonatkozó terveket és álmokat is átbeszéltük, átmozogtuk. (Hiszen nem telhet el Kinaesthetics-berkekben találkozó mozgás nélkül). Az európai Kinaesthetics hálózat szervezetileg és szakmailag is folyamatos fejlődésben van. A következő évek egyik fontos kérdése a szervezetek operatív és szakmai vezetésében történő generációváltás lesz. Nagy lehetőség előtt állnak tehát a trénerek lelkes új generációi!

Október 12-14. között Kinaesthetics az ápolásban bevezető képzést tartottunk Esztergomban. A képzésen a Bécsi Caritas magyar ajkú idősgondozói vettek részt, a trénerek Geréd Enikő és Pfemeter Mária voltak. A résztvevők több éves tapasztalattal rendelkeztek az ápolás terén, és a kéréseik, kérdéseik alapján a képzés egyik fő vezérfonala az volt, hogy hogyan tudják az ápolás során a saját egészségüket megóvni, hogyan tudják a hétköznapi ápolási tevékenységekben úgy támogatni a betegeiket, hogy elkerüljék a sérüléseket. Az együtt töltött három nap alatt igyekeztünk kialakítani azt a belső perspektívát, aminek segítségével elemezni, és variálni tudják a mozgásmintáikat, ki tudják használni a mozgáslehetőségeiket, kreatívan és rugalmasan tudnak alkalmazkodni a különböző betegekhez, helyzetekhez.
Sok sikert kívánunk nekik a Kinaesthetics szemléletmód további megéléséhez, alkalmazásához!

Életminőség címen megjelent a Kinaesthetics Romania 10 éves jubileumi kiadványa. Az újság a német nyelvű "lebensqualität" Kinaesthetics szakfolyóirat magyar nyelvű párja. A kiadványban az elmúlt 10 év eseményeiről, az aktuális tevékenységeinkről, esettanulmányokról, trénerekről és a jövőbeli terveinkről lehet olvasni. Reményeink szerint ezt az ünnepi kiadványt rendszeres időközönként további lapszámok fogják követni. Egyúttal készül az újság román verziója is.

A kiadvány letölthető az alábbi linkre kattintva, vagy nyomtatott formában megvásárolható a Kinaesthetics Romania irodájában.

A júniusban megkezdett trénertovábbképzés második szakasza szeptember 6. és 8. között zajlott Csíkszeredában. A képzés során górcső alá került a Kinaesthetics trénerek szerepe, valamint a Kinaesthetics szakmai területeinek határterületei: mi tartozik a Kinaesthetics a nevelésben programhoz és mi a Kinaesthetics az ápolásban programhoz. Ez egy nagyon aktuális téma a romániai Kinaesthetics hálózatban, mivel a nevelési terület most van kialakulóban a már jól megalapozott ápolási terület mellett. A kérdés nemcsak nekünk érdekes, hanem az egész európai Kinaesthetics hálózat szintjén, hiszen ez a tudományterület folyamatos fejlődésben van.
Az elméleti megközelítések mellett gyakorlati oldala is volt a képzésnek, ahol a résztvevők kipróbálhatták magukat különböző olyan helyzetekben, ahol trénerként a Kinaesthetics nevelési kontextusának jelentőségét mutathatták be. Fontos kérdés volt ezekben a helyzetgyakorlatokban, hogy hogyan kelthetjük fel az érdeklődését azoknak a nevelési szakembereknek, szülőknek, pedagógusoknak, akik még nem hallottak a Kinaestheticsről.
A képzést Péter György és Ute Kirov vezette.

Moldova Köztársaságban augusztus 15-18 között került sor az első haladó képzésre az ápolás területén Gábor Zsuzsa és Péter György romániai trénerek irányításával. A CASMED és Moldvai Caritas munkatársai vettek részt rajta összesen 13.-an. A képzésnek Bălți városa adott otthont. A képzésen résztvevők közül többen is szeretnék folytatni a Kinaesthetics-szel való differenciált foglalkozást a tréner 1. fokozatú képzés keretén belül. Az első román nyelvű trénerképzés 2017-ben kerül megszervezésre februári kezdettel Csíkszeredában, Romániában.

Immár a harmadik II. fokozatú trénerképzést zártuk Romániában, így újabb 11 trénerkollégánk tarthat Kinaesthetics bevezető képzéseket. Ezzel a II. fokozatú, Romániában tevékenykedő trénereink száma 33-ra nőtt. Nagy szeretettel gratulálunk a frissen végzett trénereknek, és sok sikert és örömöt kívánunk nekik a Kinaesthetics képzésekhez. Reméljük, hogy a magas színvonalú képzések tartásával minél aktívabban hozzájárulnak majd a Kinaesthetics hálózat kiépítéséhez.

A Kinaesthetics Romania ünnepélyes keretek között tartotta meg Csíksomlyón a 10 éves jubileumát. 2006-ban indult el az a folyamat, amelynek köszönhetően sikerült megalapoznunk azokat a szakmai kompetenciákat, amik lehetővé teszik, hogy több területen is képzések keretében adhassuk át a Kinaesthetics szemléletmódot. Nagy örömünkre szolgált, hogy a romániai trénertársak mellett svájci, német, osztrák és olasz trénertársaink és velünk ünnepeltek, akik közül sokan ingyenes képzések tartásával hozzájárultak ahhoz, hogy mindez létrejöhetett. Az ünnepség során lehetőségünk volt visszatekinteni a kezdetekre és előretekinteni a közelebbi és távolabbi jövőképünkre is, valamint szakmai workshopok keretében a résztvevők megismerkedhettek konkrét esetekkel is. A jubileumi ünnepségre kiadtunk egy ünnepi kiadványt, amiben részletesen is olvashatnak az elmúlt 10 év eseményeiről, kihívásairól, eredményeiről. Az estét közös ünnepléssel és táncházzal zártuk. Köszönjük mindenkinek az aktív részvételt, életre szóló élmény volt.

Eseménydús hetet tudhatunk magunk mögött, hiszen az Európai Kinaesthetics Egyesület nyári találkozója után a képzők találkozóját is Csíkszeredában tartották. A Kinaesthetics képzők csapata azokból a szakemberekből áll, akik Európaszerte a trénerképzések különböző fokozatait tartják, és emellett a Kinaesthetics szakmai fejlődésének is nagyon fontos szereplői. A képzők találkozóján a trénerképzések tapasztalatai és a továbbfejlődési lehetőségei kerülnek a középpontba. Ez az esemény azért is komoly mérföldkő szervezetünk életében, mert még sosem láthattunk ennyi Kinaesthetics képzőt egyszerre vendégül. A képzők listáját megtalálhatják a honlapunkon a trénerképzések menüpont alatt.

A Kinaesthetics országos szervezetek munkáját az Európai Kinaesthetics Egyesület (European Kinaesthetics Association - EKA) fogja össze. Az egyesület vezetősége az országos szervezetek vezetőiből és delegált tagjaiból áll össze, akik minden évben kétszer találkoznak az operatív, szakmai és stratégia kérdések megbeszélésére. Nagy öröm számunkra, hogy idén először Csíkszeredában került megszervezésre ez a találkozó, amelyen részt vettek a Kinaesthetics Österreich, a Kinaesthetics Deutschland, a Kinaesthetics Italia, Kinaesthetics Romania és a Kinaesthetics Schweiz küldöttei is. A szakmai munka mellett arra is időt szakítottunk, hogy megismerkedhessenek a régióval, az életkörülményekkel, a helyi lehetőségekkel és kihívásokkal, hogy átfogóbb képet alkothassanak arról a kontextusról, amelyben a Kinaesthetics Romania működik. Reméljük, hogy mihamarabb ismét vendégül láthatjuk az Európai Kinaesthetics Egyesület vezetőségét.

2003-ban volt az első Kinaesthetics bevezető képzés Romániában, majd néhány év szünet után 2006-ban indult el az a folyamat, aminek köszönhetően sikerült a Kinaesthetics szemléletmódot meghonosítani Romániában, létrehozni a Kinaesthetics Romania Egyesületet, 70 trénert kiképezni, akik most már magyar és román nyelven tarthatnak bevezető és haladó képzéseket. Az elmúlt 10 év úttörő munkáját és eredményeit készülünk megünnepelni július 9-én, szombaton, Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi házban. Az ünnepségen műhelymunkák keretében megismerkedhetnek a romániai trénerek munkáival, sikereivel. A napot közös ünnepléssel zárjuk. A jubileumon részt vesznek az Európai Kinaesthetics Egyesület vezetői, külföldi és hazai trénerek, partnerszervezetek és támogatók.

Az elmúlt 3 év intenzív trénerképzési időszaka után ebben az évben a tematikus továbbképzésekre is hangsúlyt fektettünk, így nevelés mellett ápolási területen is trénertovábbképzést szerveztünk. A képzés során a tudományos alapok mellett lehetőség volt a gyakorlati tapasztalatok elmélyítésére is. A képzés résztvevői délelőttönként a saját mozgásuk érzékelésének finomításán, és a fogalomértésük, valamint a tudományos alaptudásuk bővítésén dolgozhattak, délutánonként pedig gyakorlatba ültethették a tapasztalataikat a Szent Lukács Központban. A képzés középpontjában a Feedback-Control elmélet és az érzékelés zártságának elmélete állt, amit az ápolási tevékenységek szempontjából közelítettünk meg. A képzést Lutz Zierbeck és Péter György vezette.

Történelmi pillanat tanúi lehettünk június második hetében Csíkszeredában: a világ első trénertovábbképzését nevelési területen nálunk tartották. A továbbképzés emellett azért is kiemelkedő jelentőségű, mert Romániában ez az első trénereknek tartott tematikus továbbképzés.
A továbbképzés keretein belül nevelésben tevékenykedő és a nevelés iránt érdeklődő trénerek merülhettek el a Kinaesthetics szemléletmód alkalmazási lehetőségeiben. A képzés középpontjában a tanulás témája állt, központi kérdése pedig az volt, hogy a gyermek fejlődése során hogyan tudunk neki megfelelő tanulási környezetet teremteni. A kérdés megválaszolásához a Kinaesthetics tudományos alapjait is górcső alá helyeztük. A képzés remek alkalom volt a trénerek szakmai tapasztalatának megosztására és közös kutatásra is. A továbbképzés vezetői Ute Kirov és Péter György voltak.

2016 február 17-én egy újabb csoport fejezte be az 1 fokozatú Kinaesthetics Tréner képzést. Ugyanezen a napon szervezték meg a Kinaesthetics Romania éves közgyűlését, melyen ünnepélyes keretek között, a 18 sikeresen végzett Tréner átvehette a diplomáját.
Romániában immár ez az 5. Tréner 1 csoport, akik sikeresen befejezték a képzést. A résztvevőknek a képzés során megszerzett tudás és tapasztalat segítséget nyújt a szakmai, ugyanakkor mindennapi életük és munkájuk során.

2016 február 17-én került megszervezésre – immár hatodik alkalommal – a Kinaesthetics Romania éves közgyűlése, melyen összesen 44-en vettek részt. Fő napirendi pontok közé tartozott a diplomaátadás, új tagok felvétele, illetve új vezetőség választása is. Az elmúlt időszakban a taglétszám megnövekedése miatt a Kinaesthetics Romania Egyesület egy olyan szervezeti-fejlődési ponthoz ért, ahol szükségessé vált a vezetés operatív és stratégiai szintjének szétválasztása. Így, a hatékonyabb ügyvitel érdekében a szervezet vezetését a továbbiakban egy négytagú operatív csapat és a háromtagú elnökség látja el. Az új vezetőséget a közgyűlés egyöntetűen megszavazta.

Ezúton is szeretnénk értesíteni minden I, II és III fokozatú Trénert, illetve Kinaesthetics Romania Egyesületi tagot, hogy 2016 február 17.-én, 13:00 órától tartjuk Székelyudvarhelyen a Kinaesthetics Romania éves közgyűlését. A napirendi pontok közé tartozik a diplomaosztás, új tagok felvétele, elnökség választás, stb.

Várunk szeretettel!

2015 július 6.án indult Romániában,Székelyudvarhelyen, az első Kinaesthetics Tréner III fokozatú képzés, melyen 11 résztvevő volt. A képzés öt Fázisból áll, melynek az első Fázisa júl.6-9 között zajlott. Ez a képzés során alkalmuk van a résztvevőknek, hogy az I és II fokú képzés során szerzett tudást elmélyítsék. A résztvevők a képzés befejeztével bevezető- és haladó kézpést tarthatnak.
Kívánunk nekük a továbbiakban kitartást és töretlen lendületet.

Április 17.-én került megszervezésre a KINRO közgyűlés, melyen 30 személy vett részt, a 39 nyílvántartott tag közül. A napirendi pontok közé tartozott az új trénerek felvétele a tagok közé, diploma átadás, 2014-es év tevékenységi és pénzügyi beszámolója, illetve további szervezési dolgok megbeszéséle. Jó alkalom volt ez arra is, hogy minden tréner találkozhasson egymással és kérdéseiket, tapasztalataikat megosszák.

2015 május 5-7 között zajlott Csíkszeredában a Kreatív Tanulás Kinaesthetics képzés, melynek 8 résztvevője volt. A három nap folyamán lehetőségük volt a résztvevőknek saját mozgásmintájuk megtapasztalására és kreatív dolgok megvalósítására. A képzést két külföldi tréner tartotta, Marcel Schlecht Svájcból és Anke von Werder Németországból. Ezeket a napokat mindenki játékosan élte meg és sok tapasztalattal tért haza, annak reményében, hogy ezen megtapasztalt tudást tovább szeretnék bővíteni és adni majd a családjukban is.

2015 május 5 és 8 között került megszervezésre az első Kinaesthetics képzés Moldova köztársaságban. A képzésen 12 szakápoló vett részt akik az egészségügy több területéről jöttek, Ami közös volt bennük az volt, hogy mindenikük mellékállásban az otthoni beteggondozásban dolgozik. Amint a fentiekből kiderülhetett a képzés a kinaesthetics az ápolásban program keretében volt megszervezve. A képzés szervezője a Moldovai CASMED szervezet volt. A képzés után volt szervezve egy találkozó, amelyen több otthoni beteggondozás szolgáltató részt vett és kifejezte abbeli igényét hogy szertenének további együttműködést a kinaesthetics terén.

2015 március 23-25 között zajlott a Kinaesthetics a nevelésben elnevezésű bevezető képzés első része, melynek 15 lelkes résztvevője volt, köztük egy németországi résztvevő is. A képzést a Németországból érkezett tréner, Ute Kirov, tartotta német nyelven, melyet Pfemeter Mária, trénerasszisztens, tolmácsolt magyar nyelven a résztvevők számára. A résztvevőknek lehetőségük volt tudásuk bővítésére, illetve választ kaphattak gyerekneveléssel kapcslatos kérdéseikre.
A képzés a Csíksomlyó-i Mozgáskompetencia Központ székhelyén zajlott. A három élménydús nap után, a résztvevők újabb tapasztalatokkal és elsajátított tudással térhettek haza.
A képzés első részének befejeztével, a következő két nap Gyergyóban és Csíkszeredában foglalkozott beteg gyerekekkel a Németországból érkezett tréner. Ezen gyermekek továbbfejlesztésében adott egyaránt hasznos tanácsokat a romániai trénerek és a szülők számára is.
A bevezető képzés második fele, ugyanakkor befejezése, júniusban lesz, melyre a továbbiakban is szeretettel várjuk a képzés résztvevőit.

2015 február 12.-én sikeresen fejezte be 12 résztvevő a Kinaesthetics-Tréner képző 3. fokozatát. A képzés Svájcban zajlott Marcel Schlecht és Axel Enke Kinaesthetics-Tréner képzők vezetésével. Fontos megemlítenünk, hogy a képzésen részt vett két Romániában is aktívan tevékenykedő tréner: Péter György és Márton András. Ez úton is gratulálunk nekük, kívánunk sok sikert és eredményes munkát a jövőbeli tevékenységeikhez.

Befejezte 2. fokozatú trénerképzést egy újabb csoport. Ennek eredményeként Romániában most már 22 azon trénerek száma akik 2. fokozatú kinaesthteics trénerként fejtik ki tevékenysüket, vagyis tudnak bevezető képzéseket tartani. Közülük 7 tréner a Kinaesthetics a nevelésben, és a többi a Kinaesthetics az ápolásban programokban.

A szerzett tudás lenyűgözte az előadás résztvevőit is.
Fazekas Violetta elmondta, hogy a középiskolában és a kórházban teljesen másként tanulták a betegek elmozdítását. Ám a megszerzett tudás után belátta, hogy azzal, hogy a beteget is bevonják az ápolás folyamataiba, például sokkal könnyebben meg lehet fordítani a gondozottat.
Az emberi szervezetben vannak olyan részek, amelyek sérülés után is jól működnek. Ezeket kell kihasználni. Soha nem gondoltam, hogy ennyire könnyen el lehet mozdítani a beteget, és ugyanakkor megkíméltem a derekamat – emelte ki Violetta.
Újhelyi Éva már huszonkilenc éve ápolónő. Rávilágított, ő is számos újdonságot tanult az előadásokból.
Eddig úgy gondoltuk, hogy jól végeztük a munkánkat. Nem is volt gond, ám ezzel a beteg sem él át fájdalmakat a mozgással, és motiváljuk is a gyógyulásra, ha részt vesz a mozgásban. Igaz több idő kell a gondozáshoz – tette hozzá Újhelyi Éva.